Szép jó reggelt mindenkinek!
Hogy vagytok? Nem írtok nekem, és ez nem esik ám jól! Tessék kommentelni!
Na de, inkább elkezdem ezt a bejegyzést, mert még harapósak lesznek sokan, hogy nem írtam napokig.
Szeptember 19: Tömör mondatban ennyi: shopping Santa Rosa-ban!!!! Haha. Szuper volt! Már hetekkel korábban megbeszéltük, hogy menni fogunk, mert ott igazán lehet vásárolni. Mondanom sem kell, hogy mennyire vártam ezt a napot. A környék legnagyobb plázájába igyekeztünk így aztán jogosan voltam izgatott.
Reggel 10-kor indultunk, gyönyörű napsütéses délelőtt volt. Mint ahogy sokan láttátok a képeimen, csodás út vezet félútig, végig a part mentén halad hatalmas fákkal szegélyezve. Ja és persze kacskaringós, ami csak fokozza a romantikusságát. :) Úgy egy óra kocsikázás után megérkeztünk Boonville-be, ahol már javában zajlott a fesztivál. Mi csak egy gyors kávéra álltunk meg (azt hiszem kávémérgezésem lesz rövid időn belül, itt mindenki mindig kávézik. És ez most nem vicc.)
Ezután igazán unalmas útszakasz következett, mert rátértünk az autópályára és csak autót meg színtelen világot láttam. Körülbelül 1 órára értünk Santa Rosa-ba. Nem mondhatnám, hogy tetszik a város, rengeteg ember van, por és autó; mindenki rohan, senki nem figyel és nem mosolyog. És hiába van plázája, akkor sem irigykedem az ott élő cserediákokra.
Betty két fia is jött, mondjuk igazán nem tudom minek. Elmentek egy boltba, aztán meg beültek a kocsiba és 20 percenként telefonálgattak, hogy mikor végzünk már. Hallottatok már ilyet?! Időre vásárolni? Amikor kimentünk a parkolóba meg csak vágták a pofákat. Annyira felidegesítettek, hogy el se tudom mondani. Na de, nem ez a lényeg! Hanem az élmény! Voltam egy amcsi plázában!
Bementem minden jelentősebb boltba –amiket Júliám ajánlott- és mindent megnéztem. A divat sokban nem különbözik a mienktől, persze a márkák mások, de nincs nagy eltérés főleg a fiatalok öltözködésében. Be is vásároltam rendesen: vettem táskát, sapkát, nadrágot, felsőket meg némi meglepit, szóval feltöltődtem boldogsághormonnal teljesen. Az első üzlet egy hatalmas Disney volt, telis tele mindenféle szuper dologgal. És esküszöm megint kisgyerek akarok lenni! Habár oda a jóisten pénze nem lenne elég, minden olyan drága volt. (A kirakat előtt gyerekek toporzékoltak, hogy de már pedig ők be akarnak menni, szegény szüleik meg hiába könyörögtek, hogy nee... Hát, megértem őket.) De ennek ellenére én azért mindenféle királylányos báliruhát előcibáltam cipőstől, varázspálcával és koronával, teljes díszben pompáztam, az eladók meg csak nevettek. És mikor Betty is talált megfelelő ruhát odajöttek segíteni fényképezni. El voltam ájulva teljesen. Aztán persze vásárlás nélkül távoztunk, de én így is elégedett voltam.
És a másik hatalmas élményem a Macy’s volt. Ez egy 3 szintes komplexum, mindent képzeljetek el benne: smink, ruha, kiegészítők, lakberendezés, persze az összes csillagászati áron. Most láttam először élőben Gucci és Chanel kollekciót; annyi M.A.C sminket, hogy meg se tudtam őket nézni sem, nemhogy számolni; és itt sorakoztak a világ legdrágább és legfinomabb parfümjei. (Kedvenc élményeim: egy táska, ami 30.000 forintba került és egy sima pamut franciabugyi, ami 10.000-be. Nem vettem egyiket se.)
És ahogy így bámészkodtam és tátottam a számat, egyszer csak elém ugrott egy pasi. Mondom ez meg mégis mit képzel magáról, mit ijesztget? Ahogy ezt végiggondoltam, felnéztem az arcára és ledöbbentem: tökéletesen le volt alapozva, profin szedett szemöldök, lila szemhéjfesték és egy hatalmas lila nyíl az egyik arcán. Ja és még szájfény és szempillaspirál is volt rajta. Ekkor pedig megszólalt. Olyan tündéri hangja volt, hogy legelsőnek elnevettem magam. Egyértelműen egy meleg pasi állt előttem. Még fel se fogtam, hogy életemben először találom szemben magam egy homoszexuális fickóval, már a székében ültem és már el is kezdte a sminket rajtam. Megmondom őszintén, sokra nem számítottam tőle, valahogy nem így képzel el az ember egy profi sminkest. Ehhez képest az eredmény elképesztően csodálatos lett. Alig tudtam levenni a tükörről a szemem: egy teljesen tökéletes Dóri nézett rám vissza. És 5 perc alatt csinálta! Sosem sminkeltek még ki ennyire drága és szép cuccokkal, nemhogy egy ilyen helyen. Láttam már korábban is, hogy minden egyes pultnál sminkelnek embereket, de azt hittem, hogy ez biztos pénzbe kerül meg ezek tuti valami modellek vagy akármi. De nem. Itt ez teljesen magától értetődik, hogy magadon kipróbálhasd, ami tetszik, ráadásul ezek az emberek meg is csinálják neked a sminket, csak ezért vannak ott. Végeredményben tökre örültem, hogy hagytam magam kisminkelni.
Szóval, mindent összegezve felejthetetlen 3 órát éltem át ezen a helyen, és hullafáradtan indultunk haza. Út közben pedig hasznossá téve az időt a Skarlát betűt olvastam így kellően leamortizáltam az agyi funkcióimat is. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy egy pillanatig sem kellett altatni. :)
Szeptember 20: Felkeltem elég korán, nem aludtam túl jól. Aztán Imikével jó másfél órán keresztül vitattuk az élet nagy kérdéseit és mikor ő elment aludni éppen belekezdtem a blogba (megnyitottam a Word dokumentumot), és ahogy ezzel megvoltam Betty kopogtatott, hogy akarok-e menni Boonville-be a fesztiválra. Hát hogyisne akartam volna! (Tehát Bettyt okoljátok, amiért nem kaptatok időben információt!) Így aztán nekivágtunk egy másfél órás útnak ismét, de most már csak édeskettesben. Sokkal jobb volt így, mondjuk negyedjére sikerült normálisan elindulni, mert mindig vissza kellett fordulni valamiért, én meg hiába mondtam, hogy ez balszerencse. Már amúgy kivannak az összes magyar babonámmal: táskát ne tegyél a földre, ne borítsd ki a sót, a tükröt meg véletlen se törd el, fekete macska esetén meg ne várd amíg átmegy előtted az úton és a többi. Szóval nagy nehézkesen másfél órás csúszással tudtunk elindulni, de ez nem akadályozott a jókedvben. Integettünk minden biciklisnek meg útépítőnek, aki nem mutatott nekünk stop táblát.
Amikor megérkeztünk már javában ment a program, rodeó volt. Sosem láttam még rodeót, de elég jó szórakozás, csak nekem is kellett volna egy cowboy kalap. Anélkül nem volt az igazi. Sajnos hamar véget ért, mivel mi már csak az utolsó negyedórára értünk oda, habár így is tetszett. De azért aggodalomra semmi ok, így is maradt még számomra annyi csodaság, hogy hirtelen azt sem tudtam, mihez fogjak. Volt itt minden: hatalmas körhinta, mindenféle hányást elősegítő gépezet, csillogott villogott és zenélt az összes tárgy én meg olyan széles vigyorral császkáltam, mint egy öt éves. (És akkor itt tenném hozzá, hogy mostanában, hogy egyre közelebb kerülök a 18. évemhez mindig elgondolkodom, hogy hova lett ez a 18 év? Mert mintha csak úgy elröppent volna. Itt pedig különösen érzékelem, mert teljesen magamra vagyok utalva, én intézem az ügyeimet, elméletileg egy családdal élek, de gyakorlatilag saját magam. Mit ne mondjak, fura. Én még nem akarok felelősségteljes felnőtt lenni! Valahogy annyira nem tudom beleképzelni magam ebbe a szerepbe. Szívesebben maradnék kicsi gyerek, akinek csak annyi a gondja, hogy melyik Barbie-t válassza az ezerféle közül. )
Na de visszatérve, mindent kipróbáltam és ismét örömmel tapasztaltam, hogy képtelen vagyok hányni, akármire is ülök fel, legyen az forgó, rázó vagy repülő dolog.
Miután kiörömködtem magam, elindultunk körbenézni én meg ötletet gyűjteni otthonra. Hát tessék: itt mindenből kiállítást és versenyt csinálnak. Építettek kertet, versenyeztették saját termesztésű virágjaikat, almájukat és tökeiket (nem gondolni rosszra!) Hatalmas különálló sátrakban különféle kiállítások, bemutatók és vásárlási lehetőségek voltak: mezőgazdasági termények, bio gyümölcsök és zöldségek, a legújabb fejlesztések, makettek; aztán bemutatták, hogy nyírnak birkát és hogy dolgozzák fel a szőrét, ezért hát szőttek, fontak, göngyöltek és árulták a fonalakat, ruhadarabokat; egy másik helyen pedig egy pasi megpróbált embereket hipnotizálni. Azt már viszont nem tudom, hogy mennyire sikerült neki, nem vártam meg, hogy én is álomba zuhanjak.
Ahogy így sétálgattunk hirtelen megpillantottam a halloweenre való tökéletes fejdíszemet. Kék és fekete színű, szuperül néz ki. Aztán ahogy a fejemen hordoztam vadiúj szerzeményemet egyszerre egy néni kiabál felém, hogy ezt nézzem. Hát pont ehhez a fejdíszhez való tépett tüllszoknyát mutatott felém. Így aztán megvan az öltözékem nagy része, és eldőlt, hogy gonosz erdei tündér leszek. Még Betty kölcsönadja a fekete macskanő ruháját, én meg veszek gigahosszú szempillákat és már készen is vagyok. Jó buli lesz, úgy érzem! :)
Szeptember 23: Pont ezen a napon volt 5. hete, hogy itt vagyok. Ezzel szemben elég rossz napom volt, mert az itteni counsellorom nem végzi rendesen a dolgát, így engem kevert elég kényelmetlen helyzetbe. Ez pedig ezen az amúgy szép napon tetőzött. Kis önsajnáltatás után megembereltem magam és kijelentettem, hogy nem hagyom ennyiben ezt a helyzetet. És jobban éreztem magam utána! Szóval azért mégis jó dolog értelmes gondolkozású felnőttnek lenni. De azért azt tegyük hozzá, hogy az egyik fiú „tesóm” tökéletesen megtanulta a s*ggf*j magyar szót a délután folyamán. =)
Este pedig fergeteges rotary vacsorán vettem részt. Imádtam, hogy mindenki kérdezősködött felőlem, meg Magyarország felől. Nagy tervek alakultak ki a fejemben ezután az este után, szóval abszolút pozitívan zártam a napot.
Remélem örültök ennek az újabb bejegyzésnek, nagyon hiányoztok!! Anya, Apa, Viki, Imi, Cherry, Lili, Lacus (aki anyáék új sünije, a neve pedig tőlem van!), és nagyszülők, unokatesók, rokonok, barátok, barátnők!! Mindenki!! (Ja és a sorrend nem számít, egyedül azért van valaki hátrébb vagy előrébb, mert sajnos egymás tetejére nem tudom írni a neveket.) Szeretlek titeket nagyon! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr981405565
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
h.Julcsi 2009.09.25. 10:30:05
De jó, hogy írtál Te drága!:)
Hát igen igen, mi meg csak irigykedünk így itthonról.. Elképesztő hogy milyen élményeket élhetsz át, tényleg érdemes lesz majd kiadni az írásaidat, ha a végére ér az utad!:)
Te is nagyon hiányzol és továbbra is járj nyitott szemmel!:)
A nehézségekhez meg kitartást, de azért asszem summázva inkább jó dolgok történnek Veled. puszi
Hát igen igen, mi meg csak irigykedünk így itthonról.. Elképesztő hogy milyen élményeket élhetsz át, tényleg érdemes lesz majd kiadni az írásaidat, ha a végére ér az utad!:)
Te is nagyon hiányzol és továbbra is járj nyitott szemmel!:)
A nehézségekhez meg kitartást, de azért asszem summázva inkább jó dolgok történnek Veled. puszi
idesanyám 2009.09.25. 19:43:04
Azt kérdezed drágám, hol van az a hirtelen elröppent 18 év, ami mögötted van?
Hiszen Te is tudod:
Ott van benned, a mondataidban, a gondolataidban és ebben az írásban is.
Büszke vagyok rá, hogy az én lányom vagy!
Legyen így mindig!!
Puszi Anya
Hiszen Te is tudod:
Ott van benned, a mondataidban, a gondolataidban és ebben az írásban is.
Büszke vagyok rá, hogy az én lányom vagy!
Legyen így mindig!!
Puszi Anya
lovelita 2009.09.26. 01:11:32
Tündérek vagytok mindketten!! És anyukám, sikerült megríkatnod ezzel a kommentel. Köszönöm! Énis büszke vagyok mindőtökre. Szeretlek titeket. ♥
Utolsó kommentek