Sziasztok!

Tudom, kész csoda, hogy én még mindig ismerem a jelszómat ahhoz, hogy beléphessek a szerkesztéshez.. Hosszú, hosszú hónapokon keresztül elhanyagoltam ezt az olyan nagyon szeretett kis oldalt. Igazán sajnálom! A sok új élmény, történés és izgalom mellett szép lassan elmaradt a már jól berögzült szokásom gyakorlása.

Amint azt sokan tudjátok, a legutóbbi bejegyzés és a mai nap között annyit utaztam, amennyit el sem képzeltem volna ezelőtt! És mint ahogy azt is sokan tudjátok, imádok utazni és sajnos ilyenkor elfelejtkezem bizonyos kötelezettségeimről (na meg mire szabad időm szakad, addigra már csak egy meleg fürdőre és egy nyugodt alvásra vágyom..). Tehát március második hetét a gyönyörű Hawai'i-n töltöttem, egész pontosan O'ahu szigeten. A repülőm Honoluluban szállt le, és az egész hét folyamán a városhoz közeli híres tengerparton voltunk, Waikiki Beachen. Az élményeim számolhatatlanok: az idő különlegességétől, az illatoktól, a temérdek szivárványtól kezdve a fűszoknyán és a hula-hula táncon keresztül az óriás teknősökig és vulkánokig mindent imádtam. Hawai'i tipikusan az a hely, ahová egyszer mindenkinek kötelező lenne elmennie. A nap mindig süt, az óceán mindig meleg (nem úgy mint itt, Mendocinoban) a szörfösök lovagolják a hullámokat és mindeközben 5 percenként esik az eső, ami szivárványokkal szórja tele az eget a nap minden percében.

1 hét alatt 4-5 színtónust barnultam, Erin alig ismert rám amikor végre hazaérkeztem!

Március 24-e, a szülinapom, kicsit vegyes érzelmekkel telt. Nagyon boldog voltam, hogy életemben először 34 órán keresztül ünnepelhettem a 18.-at! (ugyanis okosan a magyar idő szerint kezdtem és az amerikai szerint fejeztem be. hehe) Anyus és Apus csodaszép virágcsokrot küldött nekem, majd pedig egy szívhezszóló 8 oldalas novellát is kaptam: az eddigi életem jelentősebb eseményeit írták meg, vicces, mégis nagyon érzékletes hangnemben. Minden egyes mondatot és szót imádtam, ennek ellenére (vagy épp ezért?) végig zokogtam az olvasását. :) Köszönöm Nektek mégegyszer!

Április első hetét Yosemite Nemzeti Parkban töltöttem, alternatív tanítás címén. Táboroztunk, főztünk a vadonban, hótalppal törtük a 6 láb magas (180 centi) havat, mérföldeken keresztül. Nem mondom hogy életem legegyszerűbb testmozgása volt, de hogy majdnem a legjobb is, az tuti! Állatokról tanultunk: a prérifarkasról, különböző mókusokról, madarakról na és persze a macikról. A fekete medvék nem esznek embert, ti tudtátok? Yosemite híres a vízeséseiről és a hatalmas Sequoia fákról!

Yosemitéből hazaérkezvén egyből repültem is Las Vegasba, ahol természetesen eljátszottam a családi vagyon kétszeresét, ami miatt kölcsönt keleltt felvennem, így aztán hozzámentem egy gazdag arab olajsejkhez, aki már 4 feleséget tudhat magáénak. Persze az egész csak kamu, nagyon jól éreztem magam és sétáltam a Las vegas Boulevardon, ittam egy koktélt a Bellagioban, ahol a híres zenélő vízesést néztük.

Remélem, kicsit behoztam a lemaradást. Mégegyszer sajnálom hogy ennyire elhanyagoltalak titeket. Jelentkezem hamarosan.

Dóri

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.