Sziasztok! Most a San Francisco-i utam folytatása következik, amit elég régen megígértem nektek. Súlyos lemaradásban vagyok, tudom. Próbálok írni sűrűbben, de elég sok minden történik körülöttem-velem, és folyton a blogot hagyom utoljára. Rossz szokás, de innen látszik, hogy még mindig nem vagyok elég jó író. Nem baj, keep tryin’ :)

Tehát ott tartottam még nagyon régen, hogy lógtunk a nyitott villamoson. Gondolom sokan tudjátok, hogy San Francisco híres a dimbes-dombos utcáiról. Nos, ez tényleg olyan döbbenetes, mint amilyennek látszik. A villamos első megállója a domb alján volt, ahol leszálltunk pedig 3 dombbal arrébb, így aztán iszonyatosan érdekes látvány visszatekinteni. Ez a 15 perces út pont elég volt arra, hogy mindenki teljesen szétfagyjon, úgyhogy mindenki boldog volt, amikor egy Starbucksot találtunk, a közvetlen közelben.

Én gyorsan elszaladtam egy wc-t keresni, mert nekem pisilnem kellett a hidegtől, nem kávézni. Mire megtaláltam, a csoport elindult, és én ott maradtam egyedül! Nem volt jó érzés… Nagy szaladva utolértem a csapatot, akik már időközben a buszra szálltak fel, ami vitt is bennünket tovább a Halászok Kikötőjébe, ahol totális zsibvásár fogadott. Mindenféle ajándéktárgyas kis üzlet és bódé, utcai artisták és zenészek, éttermek és gyorsbüfék, na és persze a bámészkodók sokasága. Alig vártuk a lányokkal, hogy bevásároljunk I ♥ San Francisco pólóból, és nem is kellett olyan sokáig keresgélni, szinte mindenhol árultak belőle különböző őrült változatokban.

Miután mindenki bevásárolt, rendesen megéheztünk. Kikötő lévén úgy gondoltuk, hogy milyen jó ötlet lenne fincsi tenger gyümölcseit enni. (Itt amúgy szinte minden étteremben csak ilyesmiket lehet enni; persze a színvonal elég eltérő.) Szóval betértünk egy normálisan kinéző bódéba, rákot meg tintahalat enni. Nem mondom, hogy olyan finom volt, mint amiket már korábban ettem, de az új íz magával ragadott. Itthon ugyanis nem eszünk túlzottan változatosan, így aztán kapva kapok az alkalmon, hogy valami régi-újdonságot kipróbáljak. Szóval nagyon ízlett, tele is raktuk vele magunkat, a maradékot pedig széthajigáltuk a sirályok között, közben pedig néztük a légibemutatót, ahol mindenféle fura repülő felvonult. Többek között egy zeppelin is, amit azelőtt én még sosem láttam, úgyhogy új élményekkel teli volt az ebédem. :)

Ahogy elindultunk tovább, egyszerre csak egy kisebb csoport tengerészgyalogos jött velünk szemben a tömegben. Pont, mint a filmeken: teljes fehérben, kis sötétkék nyakkendővel a nyakukban, aranymandzsettákkal az ujjukon. Olyan szuperül néztek ki a kis csapott sapkával a fejükön, a makulátlan fehérben, a szikrázó napsütésben, hogy el sem hiszitek! Ez a része a katonaságnak olyan szinten elegáns, hogy egyből beleszerettem. Talán csak azért, mert olyan elérhetetlen távolságban van ez a mi kis országunktól, hogy olyan érzésem volt, mintha egy filmben lettem volna. :)

Hard Rock Cafe!!!!! Hatalmas étteremlánc, ami az egész világon megtalálható nagyobb városokban. Többek között Budapesten is van állítólag, de San Franciscoban már lassan történelme van a helynek, így aztán meg sem lepődtünk, hogy a sor az utcán várakozott, hogy egyáltalán bejusson az ajándéküzlet részébe. Mi sikeresen előretörtünk, és ami itt a szemünk elé tárult, az valami elképesztő volt! Tele a falak híres zenészek dedikált gitárjaival, képek a helyben fellépett hírességekről és így tovább. Na meg persze a csillagászati áron árult csecsebecsék-apróságok. Állítólag az étterem részébe 3 hónapos asztalfoglalás van, megkérdeztem. És hogy mégis miért tolonganak az emberek a bejutásért? Mert ha a vendég késik, az asztalt kiadják, a boldog nyertest pedig találomra választják. Szóval megy a tolongás, hogy mindenkit lássanak. :) Az emberek viccesek.

Utunk folytatásaként elmentünk plázázni. Ha már az ember a világ egyik leghíresebbvárosában jár, csak menjen már el luxus bevásárló túrára! Persze úgy nem az igazi, ha nincs pár milliód (dollárban!), amit elkölthetnél egy délután alatt, de nekem így is nagy élmény volt. Gucci, Chanel, Louis Vuitton, Juicy Couture és még sorolhatnám… egyszerűen előkelő és csodálatos volt, és amilyen szép emberek vásároltak ott! Mintha divatlapokból léptek volna elő, vagy legalább egyenesen a kifutóról jöttek volna. Álmodj királylány… :)

Ezután siettünk vissza a meleg buszhoz, ár kezdett hűvösödni, a talpamat már nem is éreztem és még tartogatni kellett az erőmet a híd sétára! Amint odaértünk a híd déli végéhez, megjelent a köd (nem hiszitek el, de a semmiből) és olyan hűvös lett, hogy mindenki felvette minden kabátját, még azt is amit aznap vásárolt. Már nem voltam benne olyan biztos, hogy nekem át kéne sétálni a másik oldalra ilyen körülmények között. Végül nem bántam meg. Döbbenetes ez az óriási híd, ilyen közelről!! És tényleg piros, és a huzalok olyan vastagok, mint én és összességében nagyon magasan van. Szegény Apus, biztos, hogy nem mert volna a közelébe se menni, nemhogy sétálni rajta. Állítólag pár éve pályázatot írtak ki arra, hogy hogyan lehetne megakadályozni a számtalan öngyilkosságot, anélkül, hogy a híd külsejét drasztikusan megváltoztatnák. (Még nem született döntés.) Láttam a híres börtön-szigetet: Alcatrazt, egész közelről. Voltam a nagy oszlopok alatt, ami valljuk be, felejthetetlen élmény volt. :)

Hazafelé a buszon mindenki végkimerülésben szenvedett, alig vártuk, hogy ehessünk és aludhassunk. Másnap reggel mindenki végtelen csendben volt, ahhoz sem volt erőnk, hogy beszéljünk. De megérte. :)

Megint csak szükségem volt kávéra, így aztán út közben betértünk egy Starbucks-ba. Valószinűleg Isten vagy a Sors keze volt benne (kinek mi tetszik), de őrületes sor állt, mi egyből ki is fordultunk, mondván nem várunk ennyit. A counsellorom pedig javasolt egy kis üzletet, ahol nagyon jó kávé meg még némi reggeli is kapható, csak kicsit drága. Bementünk. Körbenéztem rendes cserediák lévén, és akkor megpillantottam: RÁNTOTTA!! Nem tudtam megállni, hogy ne kóstoljam meg, és nem bántam, hogy egy kis adag majdnem 2 ezer forintba került. Tudom, most tiszta lököttnek néztek, de amikor 2 hónap után először pillantasz meg tojást, az azért felemelő élmény. :P

Ennyi mostanra, tudom, hogy ez nyúlfarknyi az előzőekhez képest, de azért remélem, hogy tetszett :) Nemsoká ismét jelentkezem!

Puszii

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.