Sziasztok Kedveskéim!
Íme, a karácsonyi különkiadás! Remélem mindenkinek legalább olyan jól telt az ünnep, mint nekem, és persze az ajándékbontogatások közepette rám is gondoltatok! Ugye, hogy mindenhonnan hiányoztam? :) Tudtam én!
Na de vágjunk is bele mindjárt a közepébe.
A készülődésről már annyit tudtok, hogy itt a karácsonyfa állítás nem december 24-én zajlik, hanem rögtön Hálaadás után. Nekünk ugyan beletelt pár hétbe, mire eljutottunk eddig a részig (az utazásunk után), de végül mindenféle dísz lekerült a padlásról. Kis havas falut építettünk a nappaliba, nem viccelek legalább 8 nagy dobozt hordtak be a garázsból, telis tele karácsonyi cuccokkal. Persze ebben a házikók nem voltak benne, illetve a karácsonyfadíszek sem. Mire mindent kipakoltunk, látni sem lehetett a padlót a sok cucctól.
Aztán mikor mindenféle díszítéssel elkészültünk, jöhetett a karácsonyfa. Műkarácsonyfánk van, mivel Betty allergiás a fenyőfára. Az elején nagyon sajnáltam, hogy majd nem fogom érezni az illatát meg milyen tré már, műfával ünnepelni. Aztán mikor felállítottuk, már mindjárt ez volt a kedvencem! Először is tökéletes kúp alakja van, nem kell naponta kétszer felporszívózni alatta (nem mintha itt bárki is törődne ilyen apró-cseprő dolgokkal) és nem kell minden évben megvenni majd elégetni.
Tehát elkezdtük a fa díszítését: legfőképpen különböző állapotokban ábrázolt mosómedvékkel, ugyanis Betty oda van értük, így hát ilyen gyerekjátékokkal van tele a fánk. Ja még egy Batman figura is van rajta a batmobillal együtt. Mondtam is, hogy mi otthon gömböket meg girlandot használunk, nem McDonald’s-os hepimíleket. De hát ugye új kultúra megismerésének céljából vagyok itt. :)
A kandalló fölé felkerültek a szebbnél szebb mintákkal díszített harisnyák, tudjátok, pont, mint a filmekben. (Ezeket a Mikulás tölti meg, miután az ajándékokat teszi a fa alá.) Nagyon hasonlóak az otthoni Mikulás-csomaghoz, tele vannak nyalánkságokkal és mindenféle apró ajándékokkal. Itt nagyon csodálkoztak azon, hogy nálunk nem a Mikulás hozza a csomagokat Karácsonykor, hanem a Jézuska és hogy a Miki december 6-án jön. Anyukám küldött nekem meglepi csomagot is Mikulásra, sajnos nem érkezett meg időben, de legalább egy hétvégén át izgalomban tartott, hogy vajon ki küldhette a titokzatos dobozt.
Én is útjára bocsátottam a csomagjaimat, amiknek egy része már megérkezett a címzetthez! :) Az én karácsonyi csomagomat még korán kézbe vehettem, egy levél kíséretében várt egyik nap az asztalon. A levelet olvastam el először, osztályfőnökömtől érkezett, melyben minden általam elmulasztott eseményt leírt, többek között a próbákat, a szalagtűzőt és a bált, amit fogalmazása szerint „túléltünk”. Már ezen a levélen küzdenem kellett a sírással, és még így is várt rám az otthoni doboz.
Alig tudtam kinyitni anyukám bombabiztos csomagolását, de mikor végre sikerült, akkor a szám is tátva maradt. Volt benne egy maci sapkában, sálban és olyan tündérien nézett (a kedvencem!), aztán a többi ajándékot meg sem néztem, mert elhatároztam, hogy csak felbontom, de nem nézek meg és nem próbálok fel semmit. És hogy miért? Hogy az enyém lehessen a pillanat, amikor az otthonról érkező dobozolt szeretet kitör és elönt. Így is lett. Már folytak a könnyeim. Aztán ahogy a tárgyakat kipakoltam, a doboz alján egy kisebb csomag levelet találtam. Egy pillanatig haboztam, hogy elolvassam-e őket vagy se, de aztán végül úgy döntöttem, hogy igen, mert ezeknek a szavaknak akkor van varázserejük, amikor először formálódnak szöveggé, majd élő emberekké a képzeletemben. Nem akartam ezeket az élményeket megosztani senkivel. Így hát belekezdtem.
Nem emlékszem már, hogy melyik volt az első, de arra igen, hogy már a megszólításon hangosan zokogtam. (Tudom, most tiszta szentimentálisnak néztek, hogy ennyit bőgök, de ezek a cipős dobozok ezt váltják ki belőlem. Máskor azért nem vagyok szökőkút.) Aztán az Apuséra emlékszem, azon már próbáltam koncentrálni, hogy ne csepegtessem össze a rendületlenül csorgó könnyeimmel, de mikor az utóirat helyett egy kis rajzot találtam, ami a hiányos kis családomat ábrázolta fadíszítés közben (borzalom nagy orrokkal); akkor már a nevetős sírás fogott el. A családom összes tagja írt nekem: Apa, Anya, Viki, Mama & Papa, Évi mama, Julcsi, Csini & Keresztanyu & Rudi és Keresztapuék. A Viki borítékjában egy szív alakú nyakláncot is találtam, ami azóta a kedvencem, mert nagyon szép és mert mindenhez passzol. :) A Csini levelében pedig nem csak az ő aláírása volt, hanem Rudi miniatűr talplenyomata is! Egyszerűen tündériek vagytok drága kicsi családom, nagyon hiányoztok!
A továbbiakban megtudjátok, hogy mit tartalmazott még az ajándékdobozom, amit az olvasgatás után rögtön be is dugtam a fa alá, szépen, mintha hozzá se nyúltam volna. :) Legnagyobb sajnálatomra, Imi ajándéka még mindig úton van valahol, nagyon bízom benne, hogy egyszer talán csak megérkezik.
A készülődés részhez hozzátartozott a 100 darab karácsonyi üdvözlőlap megcímzése, és aláírása, borítékba hajtása, lenyálazása, postára vitele. De megcsináltuk. Sőt, én még mindegyik hátára matricát ragasztottam, a biztonság kedvéért. Meg persze, hogy Betty töménytelen mennyiségű karácsonyi kelléktárát fogyasszuk, hogy aztán vehessen újat a következő évben. Mikor a saját csomagomat akartam hazaküldeni anyáéknak, kértem tőle csomagolópapírt. Azt mondta, hogy a garázs padlásán van, mindjárt lehozza. Én mit sem sejtve mentem utána, mikor egyszer csak leszól, hogy „Elkapod?” mondom mit?? Erre egy háton hordozható műanyagból készült tartót adott le, ami akkora volt mint egy szekrény: telis tele csomipapírral, matricával, kártyákkal, szalagokkal meg mindennel, ami egy ajándékboltban, egy virágkötészetben, egy papír-írószerben és egy barkács áruházban ÖSSZESEN található. És most nem viccelek.
December 24: Amint felébredtem, reggel 9-kor egyből fel is jöttem msn-re, mert közös családi beszélgetést terveztünk a családdal. Minden egyes tagja kicsi családomnak ott volt a monitor előtt, még a vacsora asztalhoz is odaültettek! Annyira jó volt mindenkit látni, szépen felöltözve, karácsony estéjén. Miközben ők éppen ettek, nálam még délelőtt volt, sütött a nap, nyíltak a virágok, zöld volt minden. (Még midnig az.) Közben a házban meg itt állt a feldíszített fa. Össze tudjátok rendelni a két képet? Nos, ezért nem volt nekem semmiféle honvágyam. Még egy könnycseppet sem ejtettem a karácsony tudatára (persze az ajándékok látványa az más téma), és ennek megmondom őszintén nagyon örültem, mivel nem kellett még depressziósnak is lennem, mondhatni megúsztam a dolgot. Így is biztos vagyok benne, hogy otthon búslakodtak a hiányom miatt eleget (helyettem is).
A nap további szabad óráiban ajándékokat csomagoltunk, borzalom sokat.. Most már értem is, mire kell Bettynek ez a töménytelen sok felszerelés. Minden egyes darabot külön csomagoltunk be, tettünk rá szalagból díszt, meg még kártyát is írtam mindre. Jó móka volt. :)
Szentestei vacsorának pedig rákot ettünk, tudjátok olyan szép nagy pirosat (nem homárt), és nagyon fincsi volt! Ugyanis mondtam Bettynek, hogy mi karácsonykor halászlevet is szoktunk enni, ő pedig megígérte, hogy főz nekem akkor. Mikor a receptet megkaptuk viszont, akkor látni kellett volna az arcát, mikor elmondtam neki, hogy miből is kell azt főzni! Hehe.. halbelsőség, meg halfej. Szegény majdnem rosszul lett. Így aztán csak vett egy rákot, bedobta a lábasba főzni, és meg is volt a halétel. Én is örültem, hogy azt ettem, ő is, hogy nem kellett halbelsőséget látnia.
December 25: Reggel korán felkeltettek, mivel ajándékbontás volt!! Itt ugye a Mikulás 24-én éjszaka helyezi el a meglepiket a fa alá, illetve megtömi a harisnyákat a kandalló felett, amiket a háziak másnap reggel vesznek észre, illetve nézhetnek meg. 24én este Betty közölte a fiúkkal, hogy senki nem mehet be a szobájukba hajnali 6kor, illetve ha kávé nélkül jönnek fél 8 után, akkor reggel 10ig ki sem jön a szobájából! Én meg néztem rájuk egy nagy kérdőjellel az arcomon, hogy ez most miért is van? És akkor ő elmesélte, hogy míg kisebbek voltak a gyerekek, akkor volt úgy, hogy hajnali 3-4 között elkezdtek dörömbölni az ajtón, hogy tele van ajándékkal a ház és végülis reggel is van, akkor itt az idő bontani. Vagy volt olyan is, hogy Chris kopogott a szülői hálószoba ajtaján, hogy Justin ki akarja bontani az ajándékokat, keljenek fel. Persze Justin még ébren sem volt, de most milyen ötletes már! (Itt egyébként csendesen megjegyezném, hogy a 25-e reggel minden amerikai szülő rémálma.)
Így aztán reggel fél 8 után valamivel engem is kivertek az ágyamból, mert az a szabály is él, hogy amíg a család minden tagja nincs a kandalló előtt, addig nem lehet megérinteni semmit! Azt se engedték meg, hogy felöltözzek, miután nagy nehezen kimásztam az ágyamból. Olyan csodálatos képek készültek ezekről a pillanatokról, hogy borzalom. Nem értettem igazából, hogy én miért kellek ezen a reggelen, mivel nekem nem volt harisnyám. Aztán mikor kiléptem az ajtómon, folyamatosan mondva a magamét, amiért fogat mosni se eresztettek el, megláttam egy óriási rózsaszín harisnyát lógni középen! Ez volt az enyém. Királylányos, ahogy itt neveznek. Tele volt tömve mindenféle jóval, cukorkával, zoknival, apróságokkal. Pluszba kaptam még vízzel felvihető tetoválást is. És hogy miért? Itt ez már szállóige a házban, hogy mielőtt elhagyom Californiát csináltatok valami tetkót, mert Apa indulásom előtt a lelkemre kötötte, hogy azzal ne merjek hazamenni. Szóval most már van elég tetkóm, csak győzzek nekik helyet találni. :) Ja és itt nincsen virgács, hanem kis széndarabokat kapnak a gyerekek az esetleges rosszaságért. Én is kaptam egy marékkal. :(
Miután mindenki kiörömködte magát a bontogatáson, elkezdtünk reggelit csinálni. Speciális reggelijük van az amerikaiaknak, kis pici golyókat kell egy tálba belerakni, cukros fahéjasan, majd pedig megsütni. Isteni finom, és borzasztó egyszerű! Ez a reggeli választja el egyébként a tényleges ajándékbontást a harisnyáktól.
Mire megsült addigra vettem fel valami emberi ábrázatot, fogat is mostam, felkészültem az első amerikai karácsonyomra. Az ajándékok hatalmas meglepetést okoztak, rengeteg mindent kaptam, többek között egy balettos Barbie-t, karkötőket, Starbucks termoszt, (amit itt nem termosznak hívnak, hanem kávésbögrének, csak ilyen utazós változat; csak magyarul nincs erre jobb szó szerintem) és egy speciálisan összehajtott amerikai zászlót. Tudjátok úgy összehajtva, ahogy amerikai katonák temetésén szokták. John elmondta, hogy rengeteg szabálya van, a legfontosabb pedig, hogy soha, egyetlen pillanatra se érintheti a földet, mert az a legnagyobb tiszteletlenségnek számít. Ha mégis egyetlen csücske is leér a földre, akkor szabályosan el kell égetni azt; soha többé nem lehet használni. Azt hiszem ennek örültem a legjobban.
Na meg persze az otthoni ajándékoknak. Ugye tudtok a maciról, meg a levelekről, de a meglepetés cd-ről még semmit nem mondtam! Mivel hogy az is volt benne.. De mivel meglepetés volt ráírva, kénytelen voltam eddig várni. De tovább már nem; előkaptam hát a laptopomat, bedugtam a cd-t és már játszotta is. A legtündéribb powerpoint bemutató volt, amit valaha láttam. Egy térképpel kezdődött, ami Hajdú-Bihar megyét mutatja kis városommal a közepén. Mire észrevettem magam, addigra már megint hangosan sírtam, Betty vállán, aki szintén bőgött mert én is. Alig tudtam végignézni, annyira meghatott. Azóta sem nyitottam meg, még nem érzem magam elég "erős lelkületűnek" ahhoz, hogy ilyesmiket nézegessek elég sűrűn. Egyszerűen csodálatosan tökéletes meglepetés volt!! Köszönöm szépen!
Képzeljétek, egészen véletlenül királylányos pizsamát is kaptam (legközelebb fotót is csinálok az összes princess kellékemről nektek, hadd örüljetek), meg sapit, aminek a síelésen fogom nagy hasznát venni.
Így aztán szépen el is telt az én kis karácsonyom. Szép volt, jó volt, túl vagyok rajta. Nem ez életem legkedvesebbike, de ez már csak ilyen.
Nemsoká ismét jelentkezem, csak holnap már nekem is suli van, ami ugye szomorú tény…
Puszilok mindenkit ♥
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr641643866
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gre-an 2010.01.05. 21:40:46
Helló Babay:))
Lehet, hogy nem életed egyik legkedvesebb karácsonya, de legalább az amerikai karácsonyt is láttad:) Biztos vagyok benne, hogy az ez évi karácsonykor/amikor már ugye javában itthon leszel:))/, eszedbe fognak jutni Bettyék és jó szívvel fogsz visszagondolni rájuk és karácsonyukra:).
Vigyázz magadra, sok puszit küldünk.
Lehet, hogy nem életed egyik legkedvesebb karácsonya, de legalább az amerikai karácsonyt is láttad:) Biztos vagyok benne, hogy az ez évi karácsonykor/amikor már ugye javában itthon leszel:))/, eszedbe fognak jutni Bettyék és jó szívvel fogsz visszagondolni rájuk és karácsonyukra:).
Vigyázz magadra, sok puszit küldünk.
lovelita 2010.01.19. 02:54:50
Köszönöm Ani! És valószinűleg így is lesz ahogy mondod, most ahogy költöztem, már hiányoznak kicsit... :) Furcsa az ember.
vgabi49 2010.01.26. 10:40:57
Szia Kicsilány!
Hát ha Te sírtál kicsit, elárulom, hogy engem is sikerült megrígatnod.
Nekem is eszembe jutott az az 1967 évi december, amelyet egy számomra mégidegen NDK városban töltöttem. Hasonló érzések fogtak el engem is akkor, csak tudod a technika még nem volt olyan fejlett, hogy számítógépen együtt lehettem volna a családommal, így maradt a telefon, s abból is csak pár perc, mert nagyon drága volt a kapcsolat.
Köszönöm az élményeket, a sok beszámolót, a földrengést pedig soha nem fogod elfelejteni, azt garanálom, de az erdőt sem!
Ha hasonló csendre és nyugalomra vágysz, itthon is megtapasztalhatod, ha elutazol akár Kab-hegyre, vagy netán eljössz majd hozzánk Ráckevére olyan időszakban, amikor nincsenek kinn az emberek.
Na ezt majd megdumcsizzuk.
Még egyszer köszi a beszámolókat, vigyázz magadra és puszilunk a Vágvölgyi Család
Hát ha Te sírtál kicsit, elárulom, hogy engem is sikerült megrígatnod.
Nekem is eszembe jutott az az 1967 évi december, amelyet egy számomra mégidegen NDK városban töltöttem. Hasonló érzések fogtak el engem is akkor, csak tudod a technika még nem volt olyan fejlett, hogy számítógépen együtt lehettem volna a családommal, így maradt a telefon, s abból is csak pár perc, mert nagyon drága volt a kapcsolat.
Köszönöm az élményeket, a sok beszámolót, a földrengést pedig soha nem fogod elfelejteni, azt garanálom, de az erdőt sem!
Ha hasonló csendre és nyugalomra vágysz, itthon is megtapasztalhatod, ha elutazol akár Kab-hegyre, vagy netán eljössz majd hozzánk Ráckevére olyan időszakban, amikor nincsenek kinn az emberek.
Na ezt majd megdumcsizzuk.
Még egyszer köszi a beszámolókat, vigyázz magadra és puszilunk a Vágvölgyi Család
Utolsó kommentek