Szia mindenki!
Visszajött az életkedvem, tehát úgy döntöttem írok nektek, hiszen hűséges olvasóim vagytok, nem akarlak elveszteni titeket! :) Az elmúlt 10 napomról fogok írni, elég sok minden történt velem azóta, olvassátok sok sok szeretettel, mert csak egyre jobb lesz tőle a kedvem!
Ahogy már sokan tudjátok, a közvetlen közelemben él egy magyar nő, a családjával. Elég hamar felfedeztük egymást, és szeptember 5-re megbeszéltünk egy találkozót vele és a gyerekeivel. Három gyerkőc van: egy 9 éves kisfiú, és egy kislány ikerpár, akik 4 és fél évesek. Egyik sem beszél magyarul sajnos. Amúgy nagyon aranyosak és érdeklődők, de ők már teljesen amerikaiak. Kicsit csalódtam. Na de, elmentünk a vadiúj uszodába, Fort Braggbe. Már régebben el akartam menni, de mondjuk még így sem késtem semmiről, mivel 3 nappal ideérkezésem után nyitott. :) Úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy végre megnézhettem.
Azt mondanom sem kell, hogy az otthoni uszodához csöppet sem hasonlít, legelsőnek a külsejében. Kívülről egy irodaháznak néz ki, full modern. Hatalmas parkolóval, szép parkosítással, egyszerűen tökéletes munka! És ahogy belépsz is kellemes érzésed van, fotocellás ajtón vezet az utad és egy hatalmas recepcióval találod szemben magad, mint egy szállodában. És belülről is minden üvegből van, már a bejáratnál látod a fürdőzőket. Aztán ahogy elindulsz az öltözők felé, a baloldalon konditermek sorakoznak. Mindegyik tele a legújabb gépekkel, mindenből legalább 3-4 darab, tükrös termekben, makulátlan tisztasággal. Komolyan kedvem lett volna mindet kipróbálni. Azonnal. Ilyen otthon úgyis csak az álmainkban szerepel. De lesz még lehetőségem, biztos hogy el fogok járni oda edzeni, nem akarok ellustulni. :)
Az öltözőkben kis szekrénykék sorakoznak, mint a suliban. Egyiknek sincs kulcsa, hanem egy speciális kilincse, amit előbb fel kell húzni, hogy be tudd csukni az ajtót, majd le kell engedni, és ha akarod, akkor az alul található kis pántokat össze tudod kapcsolni egy lakattal. De itt ez nem divat, inkább az, hogy mindenki csak úgy otthagyja minden cuccát a szekrényben. Kocsikulcs, pénz, bankkártyák. (Merthogy mindenkinek van mindenféle bankban, ez átlagosan 20-25 darabot jelent. És nem viccelek!) Szóval rengeteg értéket mernek otthagyni egy zár nélküli nyilvános szekrényben, de sose tűnik el semmi. Itt valahogy kevésbé ragadósak az emberek kezei, pedig itt lehet több ragadna a kezéhez az embernek, ha akarná. De senki nem nyúl hozzá a másikéhoz. Még nem jöttem rá, hogy ez miért van, szerintem ez már genetikailag van belekódolva az emberekbe, mi pedig kénytelenek lennénk eltanulni!
Na de visszatérve az uszodához, amint átöltöztünk, ami elég nagy nehézség volt számomra, mivel a két kislány felváltva mászott rám, közben pedig egyszerre, 100%-os hangerővel csacsogtak angolul. De túléltem, szóval sikeresen kijutottunk a medencetérbe.
Ami legelőször szembeötlik az az, hogy ez az uszoda nem csak a feszített víztükörről szól, hanem mindenféle vízi csodaságról. Van itt minden: 25 méteres 5 pályás medence, tanulórész, búvárkodásra alkalmas nagyon mély víz, felette műugródeszka. Aztán egy másik medence közepén nyitott csúszda (na jó, csúszdákban azért verhetetlenek vagyunk), alatta sodrófolyosó és egy másik kisebb részben gyerekpancsoló játékokkal, amikből vízsugarak törnek elő. Számomra nagyon fullextrás uszoda, pedig állítólag ez nem is az. Van a városban egy magánuszoda, a helyiek szerint az sokkal jobb, mint ez az uszi. Nekem mindegy, ha hazahozhatnám meg még jobb lenne! :D
Nem úsztam valami sokat, mivel mindegyik gyerek velem akart lenni, lehetőleg egyszerre, szóval lehetőségem nem nagyon volt, de így is nagyon élveztem. Legközelebb mindent le is fotózok. És ami még nagyon szembeötlő volt, hogy hiába feleakkora az egész, mint a mi uszodánk, legalább 10 életmentőt számoltam össze. Baywatch-os gatyóban, nagy piros mentőizéket szorongattak és szinte sütött róluk, hogy alig várják hogy valaki rákezdjen fuldokolni, és be tudják mutatni a tehetségüket.
A víz egyébként hideg volt egy idő után, így hát elindultunk hazafelé. Útközben betértünk a Harvest Marketbe – enni. Ami egyébként egy kisebb bevásárlóközpont szerű, és van egy csomó ételük, hideg, meleg, saláta ilyen olyan variációk és annyit szedhetsz a dobozkádba amennyi belefér, és abból amiből akarsz. Csak a doboznak van ára, ami ugye nyilván többe kerül, mint csak a szimpla doboz, de hát ez jó üzlet, főleg a vásárlónak! Én kínait ettem. Még szerintem Kínában is irigyelhették volna, mert olyan finom volt! A lánykák mindenáron pizzázni akartak, de aztán kibékültek a corn dog-gal is. Életemben most láttam először ilyet: se nem hot-dog se nem nyalóka, de mégis ilyesmi formája van. Adott egy pálca, arra fel van tűzve a virsli hosszában, és ez az egész jó vastagon be van forgatva bundába (nem tudom az összetevőket, de meg fogom kérdezni Betty-t, mert elég jól néz ki és jó az illata, habár elsőre fura látvány.).
Így hát a szombatom gyorsan eltelt, nagyon megkedveltem ezt a kis családot, az apukával majd később fogok találkozni, mert beteg volt. De elhívtak bennünket vacsizni egyik estére, amikor más magyar barátaik is ott lesznek. Már nagyon várom. Azt mondjuk nagyon sajnálom, hogy nem tudok a gyerekekkel magyarul beszélni, egy két szót leszámítva. Erika (az anyukájuk) elmondta, hogy 10 éve költözött ki végleg, azóta 3x volt otthon, és a két kislányt a magyar nagyszülők nem is látták még. Ő már teljesen beolvadt, nem beszél magyarul szinte senkivel, nem hiányzik neki Magyarország, teljesen boldog itt. Végül is igaza van, mert csodaszép itt, és jóval könnyebb is itt élni, mert vannak lehetőségek.
Tíz évvel ezelőtt sebész és röntgenorvosként dolgozott Budapesten, majd egy barátnője invitálására jött ki Kaliforniába, egy kéthetes látogatásra. A 14 nap alatt találkozott egy fiúval, és egymásba szerettek. Erika hazament, egy hónap alatt felmondott, majd összeszedte az összes megtakarított pénzét és visszajött a fiúhoz. 13 évnyi megspórolt pénzt 1 év alatt elköltött, pedig nem szórta a pénzt, és akkor rájött, hogy nem éri meg otthon gürizni ilyen nevetséges összegért, így elhatározta, hogy elkezd dolgozni itt, vagy pedig valahol máshol vállal munkát Európában. A fiú erre az ötletre reagálván megkérte a kezét, és fél év múlva összeházasodtak.
Azóta gyönyörű házuk van itt, előtte Berkeleyben éltek egy háromemeletes villában, van 2 autójuk, és a férje egyedül tartja el a családot, mert Erika nem nagyon dolgozik, csak masszírozással foglalkozik otthon.
Hmm.. Ezek a különbségek. Azt mondta egyébként, hogy semmiképp nem ment volna már haza, mert megtapasztalta a jó életet, amit otthon soha nem ért volna el, hiába volt orvos. Azt viszont nem értem, hogy nem hiányzik neki a régi otthon, meg az emlékei.
Szeptember 6: gigatakarítást rendeztem a szobámban, mert már kezdett ellepni a rendetlenség. Szeretek takarítani, ilyenkor mindig elfelejtem, hogy itt vagyok. Olyan mintha otthon lennék, na meg külön öröm, hogy eltűnik a kosz meg a kupi. Szóval ez mindig feldob egy kicsit. Miután mindent csillogóvá varázsoltam (szigorúan csak a saját szobámban! Ha az egész lakást úgy elfogadhatóra akarnám hozni, ahhoz egy hét is kevés lenne, na meg nem nyúlok én itt mindenféle koszhoz…), lementem Harryvel a partra. Szegény nem nagyon értette, hogy miért is megyünk, főleg hogy gazdi nem is jön velünk. Meg is szökött tőlem, elment haza nélkülem. Na, mondom, szépen vagyunk, bezzeg mikor éhes vagy, akkor jó tőlem is. Így hát visszaballagtam én is a házba, és mivel csodás idő volt, kifeküdtem napozni. Képzeljétek el, első alkalommal tudtam CSAK fürdőruhát viselni, olyan jó idő volt!! Megírtam az összes házimat, majd pedig szerintem elpisszentem egy kis időre. Egyszer csak arra riadtam, hogy egy őz legelészik tőlem úgy jó öt méterre. Akkor kicsit ledermedtem, hogy te jó isten, mindjárt megesz, meg hát hiába aranyos, de akkor is vadállat. Míg én ezt végiggondoltam úgy felugrottam a meglepetéstől, meg a felismeréstől, hogy ez tényleg egy őz, hogy szerencsétlen állat a szomszéd kertjéig szaladt el, annyira ráijesztettem.
Szeptember 7: tanítási szünet volt, mert valamit ünnepeltünk. Fogalmam sincs, hogy mégis mit, de annak örültem, hogy egy nappal több szünetet kapok. :)
Szeptember 8: President Obama beszéde az összes amerikai diákhoz. Ez volt a nap fénypontja. Reggel 9-kor összegyűltünk a könyvtárban, meg olyan termekben, ahol tudtuk nézni az élő adást. Obama Virginia államban, Wakefield városban tartott beszédet. Nagyon tartottam tőle, hogy a mi politikusainkat ismerve órákon át tartó politikai hátterű szöveg lesz, de rettentő nagyot tévedtem. Mindössze 20 percig tartott, és teljesen témába illett. Igaz, hogy nem mindig értettem miről beszélt, de minden más szavát ittam. Olyan hihetetlen jó érzés volt, amikor megjelent a képernyőn és megszólított bennünket, annak ellenére, hogy én nem is vagyok amerikai. Ennek az embernek van egyénisége és kisugárzása, méghozzá olyan, amit képernyőn több ezer kilométerről is érezni. Engem teljesen meghatott a beszéde, és tényleg minden egyes mondatát elhittem. Arról beszélt, hogy mindenki képes arra, amit el akar érni, csak akarni kell, és dolgozni érte. Nagyon keményen. És igaza van! Többen sírtak a beszéde alatt, pedig semmi szomorút nem mondott, csak tényleg annyira szívhez szóló 20 perc volt. Utána még órákig a hatása alatt voltam. Ráadásul végig mosolygott, integetve és bohóckodva jött fel az emelvényre, ja és megszorongatta azt a fiatal fiút, aki felkonferálta. Aztán ahogy befejezte a beszédét, egyszerre kezdett el mindenki tapsolni, és nem csak a jelenlevők, hanem Amerika összes iskolája, kicsik és nagyok egyaránt. A taps közben elgondolkodtam, és jól esett a tudat, hogy valahol nekem is szólt ez a szöveg…
Szeptember 9: Spanyolból dolgozatot írtunk, egyáltalán nem volt nehéz. Itt egyik dolgozat se nehéz, mondjuk az itteni diákok küzdenek. :) *hihi*
Történelem órán az 1600-as évek amerikai kolóniáinál járunk, ezért filmet néztünk. A boszorkányüldözésekről. Hát ha láttatok marhaságot! Másból se áll ki a film, csak hogy 3 kislány feszt ordítozik, sikoltozik, ha meglátnak egy felnőtt nőt, akire éppen rá akarják sütni, hogy boszorkány. Ha rájuk néz a nő, egyből üvöltenek, kiabálják, hogy itt a sátán, meg hasonlók. Az elején még vicces volt, de aztán már untam, mert túl sokat ordítottak.
Irodalomból pedig kötelező olvasmányunk van, A skarlát betű. Óangol nyelven. Szerencsémre már a 21. századot írjuk, és vannak internetes könyvtárak, ahol lehet olvasgatni, mert amúgy nem nagyon tudnék a könyvecskével mit kezdeni. Esküszöm, én megpróbáltam elolvasni. De egy oldallal másfél óráig kínlódtam és még így is nehezemre esett érteni, ráadásul nem is élveztem. Így hát váltottam. De ezt senki nem tudja, csak azt, hogy Dórika minden kérdésre tudja a választ, ők meg csodálkoznak, hogy hogyan?! Hát mondom, sűrűn kell használni a szótárt, de megy az. Amit nem tudnak, az nem piszkálja a csőrüket, nemigaz? :)
Nos, ennyi mára, nem tudok többet írni, letörnek az ujjaim véletlen! Pedig kedden megyek műkörmöshöz, és meg kell hogy mondjam eléggé parázok tőle… De hátha valami fenomenális karmokat csinál :P majd gondoljatok rám!
Legközelebb holnap jelentkezem a kimaradt napokkal, aztán valami más témával.
Hiányoztok nagyon, jó lenne ha mindenki itt lenne, akit szeretek, és mindezt meg is tudnám mutogatni, nem csak mesélni róla. És aki eddig még nem tudta volna véletlen, akkor Facebook-on is fent vagyok, ott találhatóak a mellékelt képek.
Puszilok mindenkit: Apust, Anyust, Vikit, Imit, Kutyukat, meg további rokonokat és barátokat! MINDENKIT! ♥♥
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr661380379
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ibcsi&Zsani 2009.09.14. 20:58:08
Szia Bébi!Belevaló Csaj vagy, nem csalódtunk!Érdekes minden mondatod,isszuk minden szavad!:D Imádunk!Várjuk a következő beszámolót!Millió puszi
lovelita 2009.09.15. 02:06:03
@Ibcsi&Zsani: Hellobello nyuszómuszók! :) Örülök, hogy tetszik a blogom, remélem jó vagytok ti is. Nemsoká írok megint, csak jönni kell az ihletnek! Pusziii!
Utolsó kommentek