Szépjóreggelt! :)
Az elmúlt másfél napban semmi érdekesebb nem történt velem, azon kívül, hogy megvan az első amerikai COSMOPOLITAN-em és hogy megvolt az első jazz órám is! Mindegyiknek nagyon örülök, de ezekről nem tudnék posztot nyitni, úgyhogy ma a közlekedésről írok! :) Mivel itt szinte alig járnak gyalog az emberek, biciklivel pedig csak sportolnak, így ki kell emelnem ezt az eleinte lényegtelennek tűnő témát, mert nagyon is különbözik az otthonitól, de akár még az európaitól is!
Kezdjük talán a méretekkel. Mikor megérkeztem, akkor nagyon döbbenetes volt ez a sok hatalmas, fura járgány. Amúgy sem vagyok valami méretes emberke, de ezek mellett még törpébbnek éreztem magam. Mostanra már kezdem megszokni az amcsi stílust a kocsikban, például, hogy az összes személyautó tökre FBI-osan néz ki elölről, és hogy a terepjárók is egyformák. (alig van valami különbség)
Belülről például az nagyon szembeötlő, hogy a sebességváltó nem ott van ahol szokásos, hanem jobb oldalt a kormány mögött, tehát a sofőrnek nem kell mindig lenyúlkálnia a két első ülés közé. Lehet van ilyen már otthon is, mondjuk én még sosem láttam.
A sofőrök teljesen más stílusban vezetnek. Számomra elég idegen például, hogy nagyon ritka az az autós, aki lassú. Igaz, hogy elég komoly sebességkorlátozások vannak: 60-65 mérföldnél még nem láttam magasabb korlátot. (Ez úgy 100-110 km/h-nak felel meg.) De mindenki halad is ezzel a sebességgel. Mindenki rugalmasan vezet, lendületesen kanyarodik és nagyon figyel a másikra. Mióta itt vagyok dudaszót és káromkodást nem hallottam, előzést pedig nem láttam. Egyedül a hegyi utakon engedik el egymást az emberek, erre külön leállósávok vannak, ahová a lassabb autó önmagától kiáll és elengedi a mögötte gyorsabban haladót. Erre egyébként figyelmeztető táblák is vannak, amit mindenki be is tart.
Egyszer bementünk Bettyvel a városba, még az itt tartózkodásom legelején. Sosem fogom elfelejteni, annyira megfogott ez a szintű kedvesség és figyelem, amit az emberek egymással szemben tanúsítanak. A velünk szemben közlekedő autó tetején egy nagy műanyag boksz volt, ami a nagy szélben felnyílt és úgy nézett ki, hogy nemsokára kirepülnek belőle az illető tárgyai. Amint a közelünkbe ért az autós, Betty bevágta a féket és szinte majdnem kiugrott az kocsiból, hogy szóljon a sofőrnek, hogy mi történik a tetőn. A férfi pedig nagyon hálás volt és szép napot kívánt, miközben kiszállt helyrerakni a dobozt. Mi pedig folytattuk utunkat.
Aztán ma például egy idősebb pár eltévedt nem messze tőlünk (láttuk őket, mikor jöttünk haza suliból) és félreálltak az útról, hogy megnézzék a térképüket. Az utánuk haladó autó pedig egyszerűen melléjük állt és előbb megkérdezte, hogy segíthet-e, aztán elmagyarázta az utat. Teljes önzetlenségből és jó szándékból.
A szabályokat illetően nem sokat tudok mondani, mivel nem tudom pontosan, hogy van-e olyan KRESZ könyvük, mint nekünk. Az biztos, hogy nem kell vizsgázni, annyi a feltétele a jogosítványnak, hogy legyen saját autód biztosítással együtt és tudj vezetni valamennyire. Ahol a jogsit csinálod, ott megtanítanak vezetni, de szabályokra nem, mivel nincsenek előre lefektetett szabályok. Gondolom azért, mert egyetlen olyan tábla sincs, mint nálunk (pl. behajtani tilos vagy hasonlók, még stop tábla sincs!!). Minden táblára szavakkal van kiírva, hogy mi a teendőd, a sebességkorlát pedig csak egyszerűen egy hatalmas szám. Ahol pedig elsőbbég adás problémák alakulhatnának ki, ott mindenhol lámpák vannak. Ami pedig nem az út mellett van, az az útra van lefestve hosszú sárga betűkkel. A táblák egyébként fa rudakon állnak, mindegyik más alakú: van itt négyzet, kör, kis címerszerű forma; és színben is különböznek: sárga, zöld, fehér, fekete és kék. És speciális prizmákból állnak a betűk, így éjszaka olyan, mintha mindegyik apró ledekből lenne kirakva. Na de visszatérve a jogosítványszerzésre, már 16 éves korodban megszerezheted és vezethetsz is és saját autód is lehet. A suliba például nagyon sokan járnak a sajátjukkal, és mindegyik fiatalabb nálam!! Elég fura. Mondjuk itt nincsenek balesetek sem, nem tudom, hogy hogyan lehet ez, amikor elvileg a sok fiatal nagyon felelőtlen, de az itteniekről valahogy mégsem mondható ez el. Talán azért mert mindenki türelmes és nagyon figyel a másikra.
Na meg talán azzal is kapcsolatban van, hogy az utak valami csodálatosan rendben vannak! Egyetlen toldás foldás sincs rajtuk, nemhogy lyukak meg kráterek! A legutolsó falusi utacska is sokkal szélesebb, mint a mi kis Árpád uccánk. Minden országúton vagy a forgalmasabb vonalakon mindkét oldalon leállósáv van, középen pedig végestelen végig kis sárga prizmák, amik kiemelkednek az út szintjéből, így akadályozva meg azt, hogy áttérj a szembejövő sávba. Így hát egy szimpla út is szélesebb, mint nálunk egy 2x2 sávos út, mert itt minden sáv legalább másfél méterrel nagyobb. (Talán a gigantikus autóikhoz építették a széles utakat.)
És ami még nagyon szembeötlött, hogy az utak mentén nem látni szemetet. Az oké, hogy otthon sem mindenhol vannak szemétlerakók az árkokban, de akkor is televannak ilyen-olyan nejlonzacskókkal meg flakonokkal, meg mikor mivel. Itt egy eldobott papírzsebkendőt sem látni, egyrészt azért, mert az emberek nagyon a szívükün viselik a rendet és tisztaságot, így hát akit látnak, hogy szemetet dobott ki, annak felírják a rendszámát és egyből tárcsázzák a rendőrséget. De olyan is van, hogy a rendőrök civil autókban járják az utakat és úgy büntetik meg azt, aki szemetel. DE!! Csak a szemetelésért, másért nem piszkálódnak. Na jó, talán a biztonsági övért, főleg ha gyerek is ül a kocsiban. That’s all. Ja és minden 2-3 mérföldön hatalmas tábla figyelmeztet, hogyha szemetelsz, akkor 1000 dollárodba fog fájni. Ami azért elég sok, tehát inkább mindenki megvárja, hogy egy kuka közelébe kerüljön.
Ennek ellenére az összes utat takarítják, minden áldott nap. Van egy olyan programuk, hogy adopt-a-highway, ami annyit jelent, hogy örökbe lehet fogadni egy-egy útszakaszt, és teljesen ingyen és bérmentve rendben kell tartanod. Mindegy milyen hosszú ez a szakasz, amit magadra vállalsz, ha mindig rendben van. És ez egy ingyen reklám is, mert táblák jelzik, hogy ki mit fogadott örökbe. A kezdeményezés pedig nagyon jó és nagyon hasznos: mindig minden tiszta.
Egy dolog van, amit nagyon sajnálok, hogy itt is elég sok állatot ütnek el. De nem kutyákat meg macskákat, hanem mosómedvéket legfőképp. Erdős, bokros környéken lakunk, és néha látom, hogy ott vannak szegénykék az út mentén. Pedig biztosan tudom, hogy nagyon figyelnek erre az emberek, ráadásul itt mindenki lelkes környezet- és állatvédő, de mivel nincs közvilágítás és az erdőben megy az út, áldozatul esnek az autóknak szegények.
Az utolsó fejezet pedig az autótípusok. 90%-a az utóknak a jó öreg Ford, Chevrolet, Gmc és Honda. A többi elég vegyes, olyan kocsikat is láttam itt, amiket azelőtt soha. Például Suzuki egyáltalán nincs, német autókat is nagyon ritkán látni. Ha véletlen szembejön egy BMW, mindig megdobban a szívem, hogy hátha… De sosem…
Na de: az emberek többségének terepjárója van, az az igazi western csizmás jó nagy platós, nagykerekű retkes járgány; a másik felének Subaru meg kisebbfajta személyautók, a maradék pedig luxusautó. Láttam itt már Porschét, Ferrarit, Hummert meg ilyen olyan finomságokat, a fiúk biztos imádnák az összhatást. :)
A rendszámok nagyon viccesek, sok betűből meg számból állnak, szerintem semmiféle rendszer nincs benne. (Habár biztos van, csak én nem vágom még.) A kaliforniaitulajdonú autók rendszámán egy piros California felirat van, ami úgy néz ki mintha kézírás lenne. Nagyon szép. De láttam már nevadai rendszámot is, azon pedig háttérként egy alkonyi mező látható és a jobb alsó sarokban hangyák meg szitakötők vannak. Annyira vicces és nekem nagyon tetszik!
Nos, ez a fejezet kicsit eltér az eddigiektől, de remélem tetszeni fog. Sok puszit küldök a két napja napfényben fürdő Mendocinoból.
u.i.: Most történt meg velem először, hogy kabát és pulóver nélkül tudtam lenni délután. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr591359205
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gre-an 2009.09.08. 13:40:40
Nagyon jók a beszámolóid.:)) Várjuk nagyon a következőt:)) Remélem jól vagy, vigyázz magadra.
Csók Grétus és a szülei.
Csók Grétus és a szülei.
Utolsó kommentek