Csókolom csókolom!
Dórika vagyok a mindig ködös Mendocinoból. Ma már a második iskolai napomon vagyok túl, így hát itt az ideje, hogy leírjam, milyen is egy amerikai iskola. Belülről.
Az iskola 8.20-kor kezdődik, de mielőtt mindenki elkezdene irigykedni, átlagosan 15.30ig tart. Az órák pedig 55, 60, 90, 95 percesek. A szünetek 5-5 percesek, és van egy ebédszünet, ami 45 perces. Ez idő alatt tudsz lemenni a városba vagy megenni azt, amit hoztál. Ezután átlagosan 2-3 órád van még. 7 féle órám van összesen: amerikai angol, amerikai történelem, modern történelem-politikai rendszer az usában, spanyol, évkönyvkészítés minden végzősnek, dráma-színház, és fotózás.
Az angol olyasmi, mint otthon egy angolóra. Elég furcsa, hogy nekik saját nyelvű irodalomórán új szavakat kell megtanulni, meg rövid kitalált történeteket írni. Hangosan felolvasunk minden szót, hogy szép legyen a kiejtésünk. Agyrém, hogy egyesek milyen bénák, annak ellenére, hogy ez az anyanyelvük. Minden héten dolgozatot írunk a megtanult szavakból, és minden órára házit kell csinálni, amit számítógépen írsz meg, minden kritériumnak megfelelően. Év végén az osztályzatom függ a leadott házi feladatoktól, az órai munkámtól és a tesztjeim eredményétől.
Aztán.. Amerikai töri órám ma volt először, és úgy kezdődött, hogy mindenkinek össze kellett írnia 5 dolgot, amit tud a kontinens történelmétől. Csoportokban kellett dolgozni, két helyi lánnyal kerültem össze, meg egy másik cserediákkal (ő Christina, és német). Ledöbbentem, mikor leírták Colombus után a 2. Világháborút majd pedig a bostoni teadélutánt. És ennyinél meg is állt mindkettőjük tudománya. Én kapásból tudok Magyarországról legalább 15 történelmi eseményt, de még talán Amerikáról is, pedig nem az a szülőhazám. Mondjuk, itt ez nem számít, minden csoport ugyanilyen szinten állt. Itt bőven elég, ha csak megvalósítod önmagad, meg van kisugárzásod, na és széles mosolyod.
A modern töri is csak az USA-ról szól, annak a politikai rendszeréről, törvényeiről meg az adott napon történt eseményekről. Ez az óra beszélgetős, felvetnek egy témát, le kell írnod hogy mit gondolsz róla majd pedig el kell mondanod hangosan. Itt senki nem félős, hogy úristen meg kell szólalnom, mindenki kiabál és érvel és bizonygatja az igazát; pár perc alatt piaci kavalkád alakul ki. 90 perces vitatkozás van, amit szegény füleimnek elég nehéz még elviselni, mert nem mindent értek. Amikor érvelnek, nagyon gyorsan beszélnek, és szakszavak garmadáját használják. Én meg csak kapkodom a fejem, mint valami teniszmeccsen.
Ezen az órán is kaptam házit, valamilyen témával kapcsolatban le kell írnom a véleményemet, de fogalmam sincs, hogy pontosan mi is a véleményem.
Spanyol. Az alap csoportba kerültem, igazából ez a leghangulatosabb órám. A tanárnő irtó kedves, és mindent elmagyaráz, ha nem értem.
Egyébként ez az összes tanárra jellemző, mindenki külön odajött hozzám, üdvözölt és felajánlotta a segítségét. Már messziről rám kiabálnak a folyosón, hogy hogy vagyok ma, meg ilyenek. Akik nem ismernek személyesen is tudják, hogy ki vagyok, honnan jöttem és mindenki ismeri vagy a gulyást vagy Budapestet. (Ma például eltévedtem, és már vége volt a szünetnek, de épp jött szembe velem egy tanárnő, akit meg tudtam kérdezni. Szívesen segített, kikereste, hogy hol van órám, elkísért a teremig és megvárta velem a tanárt, bemutatott neki és sok sikert kívánt.)
De visszatérve a spanyolra, a tanárnő gitárral a kezében, énekelve tanította meg a csoportot a spanyol ábécére. Nagyon hangulatos volt. Ja és mindenkit señor-nak vagy señorita-nak hív. :D
Az évkönyvkészítő órán az a legfőbb feladat, hogy mindent megörökítsünk a diákokról, és könyvvé szerkesszük az év végére. Itt ez nagyon nagy divat, és iszonyat jó dolog! Sokkal hasznosabb, mint otthon a tablók. Remek idézetek vannak benne, meg diákok szájából elhangzott aranyköpések és vélemények, minden sportesemény adatai és így tovább. Mivel én is végzős vagyok (senior) én is fogok kapni egy ilyen könyvet. Már nagyon várom, mert amiket eddig láttam, mind nagyon tetszett.
Fotózáson meg fogjuk tanulni, hogy kell a sötétszobában előhívni a képeket, mindenféle vegyszerrel; fotókönyveket készítünk, meg mindig fotózunk. Ja és mindenkinek szereznie kell speciális kamerát, ami még filmmel működik és fekete fehér képet csinál. :D
Amúgy az összes órára kell speciális felszerelés, meg vannak adva a pontos méretek és fajták a füzeteket illetően, de én még mindig nem vágom az incheket, se a többi hülye mértékegységet. Nagyon durva például mikor ránézel egy hőmérőre és azt látod, hogy 80at mutat. :D
És végül, de nem utolsó sorban a dráma, vagy színjátszás. Máris imádom. Egy mini színházban vannak az órák, és szituációs játékokkal kezdtünk. Úgy érzem itt fogok a legtöbbet tanulni. :)
A suli amúgy pont olyan, mint a filmeken, csak talán nem annyira modern mint a high school musical. :D A tantermekben tényleg egyszemélyes padok vannak, az ajtókon van egy kis téglalap alakú kukkantó rés, és minden tanár a saját tantermében van, egész nap. A diákok annyiban mások, hogy sokkal vadabbul néz ki mindenki, mint otthon. Senki nem szól azért, ha mondjuk pizsamanadrágban, házi lábujjas papucsban meg zokniban jössz fel iskolába. Még csak meg se néznek. Najó, én megnéztem. :D
Az órarend teljesen más a mienkhez képest: 7 periódus van, amiben kábé 10 tantárgyat sorolnak fel. A periódus mellett meg van adva, hogy melyik napokon és milyen időpontokban vannak az órák. Kivéve a hétfőt, mert akkor mind a 7 periódusban kiválasztott 1-1 tantárgyból van órád, szépen sorban. A kedd és csütörtök egyforma, 4 órám van és mind 90 perces. Szerdán csak 3 órám van, de kötelező ’napközibe’(ezt én neveztem el így) járni, ami azt jelenti, hogy be kell ülni a vezető tanárodhoz és 45 percig vagy csendespihenőzni vagy házitírni. Egyébként ezek a napközik az osztályféleségek, mert amúgy más osztály nincs. Velük egy héten két alkalommal találkozom csak, a többi órán pedig mindenféle diákkal vagyok együtt. Mindenki ugyanazt tanulja egész évben, mint a többiek, csak más időpontokban. Aztán, hogy a következő évben hogy van, azt nemtudom. :D
Pénteken 3 órám van, mind 95 perces, na meg a napközi, ami 50 perc. Kimerítő ez az iskolarendszer, mert teljesen eltér a mienktől és mindenki a suliban tölti majd az egész napját. Na meg hát olyan, mintha egy órákig tartó angolórán lennék, amin több témát beszélünk meg. Mindig mindenki angolul beszél, és nagyon nehéz hirtelen angolul válaszolni, amikor kérdeznek. De mindenki megértő, és lassabban beszél, ha hozzám szól. És ami a legfurcsább, hogy reggelente mindig nehezebben állok rá arra, hogy angolul beszéljek. Aztán délig folyamatosan javul, eddigre már a kiejtésem is egész jó, majd délután megint romlik, mivel elfáradok, és nehéz koncentrálni.
Többen kérdeztétek, de nem a sárga busszal járok suliba; ha ezzel járnék még plusz 1-1 óra lenne oda vissza, mert minket raknának le legutoljára, mivel mi lakunk a városka legszélén. De ígérem, egyszer felülök és persze képek is lesznek hamarosan. :D
Amúgy itt most elég furcsa idő van, körülbelül úgy szoktam öltözködni, mint otthon november tájékán. Az itteniek egyáltalán nem fáznak, mindenki pucilábbal meg ujjatlanban flangál a ködben, én meg hosszú ujjúban, mellényben forró teával a kezemben közlekedek és ma már elgondolkoztam azon, hogy harisnyát is kéne a nadrág alá vennem.
Mostanra már van egy pár lány akivel jóban vagyok, mindenki nagyon érdeklődik a más kultúra felől, és csak úgy odajönnek bemutatkozni, meg elmondani, hogy mennyire örülnek, hogy itt vagyok. Remélem ez csak egyre jobb lesz és tényleg igazi barátaim lesznek.
Na ennyi mára, most meg kell szerkesztenem az angolházimat, mert 3 hiányzó házi után nem járhatok többet az órára és nem is vizsgázhatok. Szigorú szabályok vannak ám. :)
Gondolom Ti is nagyon várjátok már a sulit!
Puszilok mindenkit, legközelebb egy másik témával jelentkezem. Álmodjatok szépeket!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr641341156
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek