2009.09.02. 03:24

 

Halihó!
 
Már sokan hiányoltátok a következő bejegyzésemet, szóval kezdem is. Egyébként írjátok meg nyugodtan, hogy miről vagy milyen témáról akartok hallani legközelebb, és amint tudok róla posztot nyitni megteszem! :)
 
Na de mindezek előtt térjünk vissza az iskolához megint. Itt ugyanis mindig történik velem újdonság meg furcsaság is. Legutóbbi suli témám óta rengeteg dolog változott, ma például órát cseréltem. Itt ilyet is lehet, ha valami nem tetszik vagy mégsem akarsz arra járni. Én is így tettem az évkönyvkészítéssel. Képzeljétek el azt, amikor ültök egyfolytában másfél órát egy hideg tanteremben, folytonos hangzavarban és nincs mit csinálni. Igaz hogy a terem tele van számítógépekkel, de minden közösségi oldal és chat site le van tiltva. Így aztán én jórészt csak ülök a fenekemen és nézek ki a fejemből.
Ma viszont a sors keze közbenyúlt: 5 perccel hamarabb engedett ki a tanárnő bennünket, én meg szép lassan elindultam ebédelni. Míg lépkedtem felfelé a lépcsőn, nagyon jó zenét hallottam, ami a tornateremből jött. Leszaladtam és akkor láttam, hogy táncolnak! Pedig én nem találtam táncot a választható tantárgyak között így hát megkérdeztem egy másik bámészkodót, hogy mégis mi ez. Felvilágosított: jazz tánc.
Ahogy ezt megtudtam már rohantam is az irodába, hogy nekem máris cseréljék át az órarendemen ezt a borzalom unalmas évkönyvet a tánccal. Aztán onnan elküldtek egy másik irodába, aztán le a tánctanárnőhöz, hogy egyáltalán van-e még helye. Hál’isten volt még helye, így ezzel a lendülettel mentem is vissza az irodába, ahol egy csöppet hideg volt a zuhany amit kaptam a nyakamba.
 
Ugyanis, mint kiderült, ez a táncóra már főiskolai szervezésű és minden Kalifornia államon kívül élőnek súlyos pénzt kell fizetni, ha járni akar rá. Egész pontosan 300 dollárt!! Ez kereken 60.000 forint! Na mondom szórakozzanak mással, mi az hogy fizetnem kell azért ha órára akarok járni?! De suliba meg kötelező mennem?! Na mivan itt akkor? Mondtam a pasinak, aki az irodában ült, hogy intézze el, hogy be tudjak járni, mert különben földhözvágom magam. Szerintem beijedt, mert egy kis idő múlva meg is volt az eredmény: nem lehet megoldani, csak akkor ha más tantárgyra módosítok, és közben meg táncra járok. Én ezzel megelégedtem pillanatnyilag, majd mikor Betty felvett suli után, elmondtam neki, hogy mi a nagy harci helyzet. Na, több se kellett neki, ahogy hazaértünk, felkapta a telefont telefonkönyvestül és elviharzott a szobájába. Én csak lestem, hogy mi történik, de nem mertem közbeszólni. Így aztán leültem ebédelni délután 4 (!) órakor. Szépen, nyugodalmasan meg is ettem, majd mikor bekaptam az utolsó falatot diadalmas mosollyal az arcán előjött Betty is. Közölte, hogy minden el van intézve, négy dollárt kell fizetnem és legálisan járhatok az órákra, és ha később esetleg visszajönnék egyetemre, nagyon sok kreditet fog érni. Ki nem néztem volna belőle, hogy telefonon el tudja mindezt intézni. De sikerült! Felhívott mindenkit a suliban, és mindenkinek elmondta, hogy felháborító hogy nem engedik nekem a táncot, annak ellenére hogy én most itt élek, itt tanulok és jogomban áll azt tanulni, amit akarok ha már egyszer lehet választani! :)
Így hát csütörtökön meglesz az első jazz órám! :P
 
Egyébként mostanra már teljesen beilleszkedtem, már minden helyre eltalálok magamtól is. Vannak már ismerősök meg barátok, egyedül az a baj, hogy nincs mobilom és nehezen érjük el egymást. Hétvégén szerintem veszek egyet, mert így kicsit világtalannak érzem magam. Szóval a többi diák nagyon rendes, előre köszönnek a folyosón, elhívnak ebédelni meg folyton kérdezősködnek és nevetnek, ha valami szót furcsán mondok ki. Nem baj, én is nevetek rajtuk spanyolon!
Nagyon durva kiejtésük van és csak ámulnak, hogy én mindig tudom, hogyan kell kimondani a szavakat. Főleg az a legnagyobb fantasztikum a számukra, hogy én már elég sok mindent tudok spanyolul, és a számok már nem jelentenek gondot. Azon pedig teljesen odavoltak, hogy a magyart beleértve 4 nyelven tudok. Szerintem emiatt elég őrültnek is néznek, hogy minek ennyi, amikor ők eggyel is elboldogulnak.
Fura egy suli ez. Az angolórán a tanárnő csak a szavak jelentéséről magyaráz, mintha tök hülyéknek vagy legalábbis kínaiaknak tanítaná. És rájöttem, hogy nem a tanárnő naiv, hanem ezek tényleg nem tudják, hogy egyszerű szavak miket jelentenek!! Az oké, hogy én nem vagyok tisztában a ’maudlin’ szó jelentésével (ami amúgy érzékenyt jelent), nekik is el kell magyarázni, példákkal együtt.
 
Legutóbb a politikai órámon megkérdezett a tanár engem is, hogy mit gondolok a mittudoménmilyen törvényükről, amit a szegények javára hoztak még 1800valahányban. Hát mondom, ez egy nagyon hasznos törvény, azóta is sok előnyét élvezik egyesek, meg mennyire sokat segít ez a rászoruló embereknek stb stb. Még gagyogtam valamit, és erre – a legnagyobb meglepetésemre - a tanár megdicsért!, hogy milyen ügyes vagyok. Hű mondom, ahhoz képest, hogy a kérdést se értettem és azt sem tudtam, hogy mit kell válaszolnom, elég jó a teljesítményem. Improvizálásból ötös. :D Itt bármit kiejthetsz a szádon a témával kapcsolatban, meg fognak dicsérni.
 
A suliban amúgy olyan fazonok vannak, hogy hihetetlen. Van egy kissrác, aki valami fogyimogyi lehet vagy pedig nagyon félresikerült kölyök. Reggelente mindig látom, hogy miután leszáll a buszról azt hiszi magáról, hogy repülő és „körberepkedi” a sulit oda vissza. Napközben meg mindenhova őrült sebességgel rohan és közben ordibál, hogy „Félre az útból, nagyon fontos!!”. Szegénykémnek mindig szörnyen fontos valami, de senki nem tudja, hogy mi.
Itt lakik a közelben, van egy kiskutyája, akit teljes szívemből sajnálok, hogy egy ilyen őrültpalánta a gazdája. Mindig úgy rohan szerencsétlen kutyussal sétálás címén, hogy nem is tudom, hogy nevessek vagy inkább sírjak. A kiskutya mindig úgy kapkodja a lábacskáit ahogy csak tudja, de ha véletlen mégsem tartja a tempót, megállnak egy picit, hogy a kiskölyök leszidhassa és aztán ismét lassúvágtába kezdenek.
 
Aztán van egy cicababa is, aki senkivel nem beszél, csak a rózsaszín mobiljával és úgy rázza magát, hogy majd széjjelesik. (Nem is tudom, kire emlékeztet…) Habár ennek a csajnak van akkora műmelle, hogy Békési már a látványától is megállapítana valami okosat, szóval annyira azért nem hasonlít. :D
 
Van egy srác, aki 3 éve költözött Californiába, Svédországból. Az anyukája svéd és pár éves kora óta ott éltek, aztán nemrég visszajöttek. Szerintem ő az egyetlen, aki tényleg tudja is, hogy hol van Magyarország. Töri órán beszélgettünk egy csomót, mivel vele kerültem egy csoportba és körülbelül semmit nem értettem a feladatból. Nagyon megértő meg segítőkész volt, közben meg elmesélte, hogy ő ugyanezt élte át egész kicsin, majd pedig mikor visszatértek. Remélem, vele leszek legközelebb is, egészen jóban lettünk.
 
És még sorolhatnám tovább is. Mostanra már majdnem mindenkit láttam a suliból, csak a nevekkel vagyok bajba nagyon! Mindenki máshogy írja, máshogy ejti az ugyanolyan nevét, mint ami a másiknak van, katasztróóófa! És hogy miért? Hogy egyedi legyen! Hát innen van ez az új magyar őrület is… Hívjuk a gyereket Dzsesszikának, mert az olyan szörnyen egyedi…
 
Amúgy arra a furcsaságra jöttem rá ezalatt a pár nap alatt, hogy itt mindenki csinál házit. Én még ilyet nem pipáltam, esküszöm! Ez számomra eddig olyan elképzelhetetlen volt, most meg én is kénytelen vagyok mindig megírni. :( Azért ez elég súlyos csapás számomra, remélem átérzitek!
 
Nem tudom mi a helyzet otthon, de itt mindenki nagyon fosik a sertésinfluenzától. Mindenki brosúrát kapott, hogy hogyan kell szabályosan köhögni (nem a tenyeredbe, hanem a könyökhajlatodba), meg hogy minden óra után 20 másodpercig kezet kell mosni meleg, szappanos vízzel. Minden teremben van fertőtlenítőkendő, amivel át kell törölni a padodat meg a kezedet mielőtt bármihez hozzáérnél.
Ha valaki hiányzik, egyből azt kérdezik, hogy csak nem sertésinfluenzás? A tanárok meg csak tódítják: ha már kettőnél többet köhögsz vagy tüsszentessz egy nap, akkor nem szabad iskolába jönnöd, ha meg lázas vagy akkor inkább ásd el magad. Szörnyű mindig ezzel szembesülni, amikor bemegyek a suliba. Eddig amúgy egyetlen betegről sem tudnak, de aki megfázott és azért van otthon, mindre azt hiszik, hogy halálos beteg. Pedig nem kapott el semmiféle influenzát, csak fel kellett volna öltöznie ebben a csodálatos, ködös időben.
 
Na de ennyi mára, várom a javaslatokat! Szép álmokat mindenkinek.
 
Puszihalom az Újvilágból.
 
u.i.: Míg írtam ezt a blogot, rádió 1-et hallgattam. Nagyon jó, hogy magyarul írok, magyarul gondolkodok, és közben magyar nyelvű emberek beszélnek ’hozzám’. Ilyenkor úgy érzem, otthon vagyok.
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

lovelita

4 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr891354548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

idesapám 2009.09.02. 10:26:52

Rád nem lehet mondani, hogy nem kenyered a beszéd!
Élvezettel olvassuk a beszámolóidat.Ha ez a a lendület kitart a végéig,érdemes lesz majd könyvbe szerkeszteni.
Ha jobban megmelegedsz, jó téma lehet még:emberi kapcsolatok;életfelfogás és életvitel;munka;szabadidőeltöltés;stb. jelöld meg, hogy a képeket hol lehet megnézni?!
Válasz erre 

kisss 2009.09.02. 12:43:38

Dóri, gratulálok az RC Debrecen nevében is, csak így tovább! Azért aludjál is néha! Tegnap találkoztunk a brazil cseretestvéreddel és a szüleiddel.
Azért a legjobb dobásod az volt, mikor a rotarys meghallgatáson arra a kérdésemre, hogy mit csinálsz, ha útközben váratlanul leszáll a géped, azt válaszoltad:"Megvárom, amíg felszáll". Ebből tudtam, nem fogsz elveszni.
Dr Kiss Sándor RC Debrecen.
Válasz erre 

lovelita 2009.09.02. 17:45:55

@kisss: Kedves Kiss Sandor! )rulok, hogy tetszik a blogom, semmilyen elmenyen nem valtoztatok, azt akarom, hogy ugy maradjon meg jo emlknek az osszes!
A klubnak pedig nagyon koszonom, hogy a segitsegukkel eljuthattam ide! :)
Válasz erre 

lovelita 2009.09.02. 17:48:25

@idesapám: Koszi a temakat, mindenkeppen megirom oket, amint kicsit tobb infom lesz! Legkozelebbi temat mar kijoleltem magamnak, remelem varjatok mar nagyon! puszi mindenkinek!
a kepek pedig elerhetok a facebook adatlapomon, aki szeretne oket latni keressen meg, a sajat nevemmel vagyok fent.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása