Sziasztok!
Egyik nagyon kedves olvasóm kifejezett kérésére, most Halloween blogot írok. Készüljetek fel, félelmetes lesz! Nyugi, viccelek, csak még mindig érzem a töklámpás filinget.
A készülödés már egy hónapja tart az év egyik legnagyobb és legjelentösebb eseményére. És ez most kicsit sem túlzás: az emberek automatikusan összekapcsolják az októbert a halloween-nel. A radikális díszítések két hete tartanak, minden üzletben és ház elött faragott töklámpások vannak, gigantikus és vastag müpókhálók kifeszítve a legelképzelhetetlenebb helyeken, bennük apró, de teljesen élethü (hál istennek csak müanyag) pókokkal. Az sem ritka, hogy akasztott emberek lógnak az ajtófélfákon, autók csomagtartójából meg véres lábak bukkannak elö. Az udvarok és kertek pedig túlvilági hangulatba kerülnek, sírhelyekkel, halhatatlan macskákkal és derengö fényekkel. (A ködöt itt még produkálni sem kell, jön magától.)
Bármilyen dekorációs ötleted van, bármit megkaphatsz, még a fantázia sem szab határt. Ez Amerika. :)
Az én kosztümöm már hetekkel korábban beszerzésre került (lásd: Boonville-röl szóló poszt), így én teljes nyugalommal vártam a rémisztgetések éjjelét. Pár nappal korábban viszont eszembe jutott, hogy a sminkemröl még szó sem esett! Anélkül ugye nem teljes az öltözet, meg hát izgalmas dolog ezt is kitalálni, majd pedig megvalósítani. Így nekiálltam az internetnek és pár órán belül meg is találtam álmaim gonosztündér-sminkjét. Elsö pillantásra nagyon bonyolultnak tünt, de némi gondolkodás után belevágtam a megvalósításba.
Fél óra munka után már kezdett látszódni valami hasonlóság a profi sminkes arca meg az én arcom között, tehát tovább próbálkoztam. Annak ellenére, hogy neki kábé 120 féle szín és árnyalat állt rendelkezésére, nekem meg csak 10, egész jót hoztam ki belöle. Teljesen beleszerettem a saját magam kreálta variációba, így aztán tovább nem is aggódtam azon, hogy nem is ilyennek indult. Nem akarom magam nagyon fényezni, de gyönyörü lett! (Persze a képességeimhez képest. Mellékelek majd képet, és ti is eldönthetitek!)
Mikor munkám gyümölcsét megmutattam a famíliának, el voltak ámulva, hogy mennyit javított az egész öltözékemen ez az extravagáns smink. Némi változtatást is eszközöltünk, így aztán mondhatni csapatmunka alakult ki, mindenkit megszállt Halloween vicces szelleme.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Betty Johnnal együtt (!) sminkel engem, Betty elöszedte az összes kék-fekete-szürke-lila szemhéjpúderjét, profi ecsetekkel meg minden, végig nevettük az egészet. Az eredmény pedig még átütöbb lett! (Le se akartam mosni.)
Betty a végén még kitalálta, hogy gonosz tündérek mit sem érnek varázspálca nélkül, így aztán kaptam egy csillagos, lila szalagos hosszú varázspálcát. Egyszerüen imádtam.
Vacsora közben pedig elhatároztuk, hogy habár október 31 pontosan szombatra esik, mi azért elötte pénteken beöltözünk az iskolában. Állítólag rengetegen csinálják ezt évröl évre, így aztán csak kicsit éreztem magam hülyén mikor másnap reggel megjelentem totális sminkben, zöldeskék tütüben a suliban. Mostanra már biztos az is ismer, aki eddig még sosem látott. Nem baj, ez a nap volt az egyik legviccesebb iskolában eltöltött napom. :)
Aztán másnap végre felvirradt a várva-várt nap. Mindenki elvégezte az utolsó simításokat az estére való ruháján, Chrisnek még vettünk sárga hajfestéket, én pedig még kaptam szép nagy pillangószárnyakat a tökéletesség kedvéért. Betty elökereste nekem a teljes alakos macskanö ruháját, azt viseltem a leheletnyi szoknyám alatt, egy fekete harisnyával karöltve, mert már a gondolattól is rosszul voltam, hogy egész este kint leszünk a hidegen.
Délután még segítettem Bettynek felöltözni, ö egy hosszú reneszánsz ruhát választott, aminek férfi párja is volt. Hosszú tollas maszkot kerestünk hozzájuk, így aztán az ö ruhájuk megállta volna a helyét akár Velencében is. Mire elkészültem az öltözékemmel, meg a teljes sminkemmel, teljes izgalomba kerültem én is. Elsö Halloween élményemre készültem, el tudjátok ezt képzelni? Öszintén én el sem hittem.
5 óra körülre értünk az utcabál színhelyére, ami már majdnem tele volt maskarás és félelmetes emberekkel. Volt itt vámpírtól kezdve, véres kezü királyon át egészen a misztikus fáraókig minden. Kicsik és nagyok, a pár hónapos kisbabák és a 80 éves öregek is beöltöztek. Egyszerüen mindenki! A gyerekek már alig várták a sötétedést, hogy elkezdödhessen a "trick or treating”. Ez a szokás szorosan kapcsolódik az ünnephez, máskor nem játsszák, csak egyetlen este az évben. Amint leszáll az éj, az álruhás gyerekek elindulnak a városban, és házról házra járva édességet gyüjtenek. Minden házlakónak készülnie kell egy egész tál különbözö, csak az ünnep idején kapható finomsággal. Ha valahova bekopognak a gyerköcök, és arra a kérdésükre, hogy Trick or treat?, nem kapnak semmit, megtámadják a házat. Persze semmi komoly lerohanásra ne gondoljatok, esetleg egy két tálca tojásra… Éppen ezért senki nem meri megkockáztatni azt, hogy ajtót nyit üres kézzel. Tudom, most meglepödtetek, hogy milyen elmebeteg szokás ez, ha nem kapok cukrot teledobálom a házadat tojással, de itt ez teljesen elfogadott. Úgymond ez a büntetésed a feledékenységedért.
Annak ellenére, hogy én már kinöttem ezt a játékot, nagyon szívesen vállaltam be, hogy én is útra kelek és telegyüjtöm a kis zsákomat mindenféle jóval. Christina-nak (a német lány) is ez volt élete elsö ilyen jellegü élménye, így aztán közösen vágtunk neki a sötét ismeretlennek, pár itteni barátunkkal. Út közben hangosan visítoztunk, énekeltünk és a sötét utcákon ijesztgettük egymást. Mendocino pont tökéletes hely erre, mert közvilágítás az egész városban nincs, eltekintve 3 pár lámpától meg az üzletek fényeitöl. Így aztán magából következett az ötlet, hogy az autójukhoz sötétben igyekvö embereket halálra rémisszük, hol út közben, hol pedig már épp a kocsiban ülve.
Képzeld csak el…
...Köd úszik át az úttesten, olyan érzésed van, mintha több szempár is figyelne a kihalt, koromfekete utcán.
Többször hátrafordulsz, de persze senki nincs mögötted.
Aztán meggyözöd magad arról, hogy ez csak az ünnep bolondos érzése.
Persze az utolsó pár lépést már majdnem futva teszed meg a biztonságot nyújtó autódhoz. Vagyis te csak azt hiszed, hogy megvédhet az itt ragadt lelkektöl…
És mielött még a lámpáid kigyúlnának, egy hófehér kéz tünik fel a szélvédön, ezzel egy idöben apró karmolások körbe a jármüvön.
Hirtelen rájössz, hogy legrosszabb rémálmaid váltak valóra, a rémült sikolyhoz levegöt sem tudsz venni…
Mire örült kacagás harsan fel, majd futó lábak hangjai hallatszódnak, a karmolások elhalnak, a hallott kéz eltünik, Te pedig rájössz, hogy csak gyerekek járatták veled a bolondját.
De méghozzá milyen jól, még mindig remeg a lábad…
Nos, az apró lábak, dermedt kezek és hátborzongató hangok tulajdonosai mi voltunk. Idöközben pedig rengeteg finomságot gyüjtöttünk. Néha-néha visszatértünk az utcabálra, táncoltunk illetve tapsoltunk az akrobatáknak, és a tüzzel játszó artistáknak.
Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy egy hihetetlen estét töltsünk együtt barátokkal és ismeretlenekkel egyaránt. Itt szokásos házibulira menni, ahova csak jelmezben lehet belépni, ahol véres koktélokat isznak, és szem alakú muffint esznek, közben halottas társasjátékot játszanak.
Én személy szerint nem hiszem, hogy ez az egész felhajtás „megint csak egy hülye amcsi szokás, amit fel kéne vennünk”, hanem épp ellenkezöleg, nem kötelezö, de ez az alkalom tökéletes arra, hogy közelebb hozza az embereket, és nevetéssel töltse meg a szíveket.
Jövöre hiányolni fogom a folytatást, ebben biztos vagyok!
Mostanra ti is nyertetek egy kis betekintést, persze a személyes élményt semmi nem tudja pótolni, ezért hát csak ajánlani tudom, hogy ha tehetitek egyszer legalább vegyetek részt egy ilyenen (vagy hasonlón)!
…Épp ezért jéghideg csókkal kívánok további rémálmokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr561492267
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
h.Julcsi 2009.11.02. 18:05:43
Hú Dóri, ezt a posztot különösen élveztem :) A képeket meg egyszerűen imádom, de azt nem hittem volna, hogy az a smink nem profi munkája.
Én is olyan szívesen beöltöztem volna, ki is találtam magamnak jelmezt:)
Tetszik, hogy Amcsiban mindenki élvezettel dekorál és szereti a készülődést.
:)
puszi
(megjegyzés: ez a betűtípus sokkal olvashatóbb)
Én is olyan szívesen beöltöztem volna, ki is találtam magamnak jelmezt:)
Tetszik, hogy Amcsiban mindenki élvezettel dekorál és szereti a készülődést.
:)
puszi
(megjegyzés: ez a betűtípus sokkal olvashatóbb)
lovelita 2009.11.02. 19:33:00
Hello babám! Köszönöm az elismeréseket, mind a posztot mint a sminket illetően. Igen már rájöttem, hogy itt a normál betűtipusok eléggé összefolynak, próbálok valamit kitalálni!
Mi volt a te álmaid jelmeze? Vagy tudod mit.. el se mondd. Jövőre halloween bulit csinálok valahol, mert nem akarom kihagyni mostantól kezdve!
Puszikállak
Mi volt a te álmaid jelmeze? Vagy tudod mit.. el se mondd. Jövőre halloween bulit csinálok valahol, mert nem akarom kihagyni mostantól kezdve!
Puszikállak
Gre-an 2009.11.10. 21:45:47
Szia Kicsilány:)
Nagyon jó volt a bejegyzés, én is szivesen részt vettem volna egy ilyen buliban:) Meddig tartott?
A sminked pedig egyszerűen gyönyörű volt!!!!
Vigyázz magadra, sok puszi
Grétus/ aki már fut:)/és Ancsa.
Nagyon jó volt a bejegyzés, én is szivesen részt vettem volna egy ilyen buliban:) Meddig tartott?
A sminked pedig egyszerűen gyönyörű volt!!!!
Vigyázz magadra, sok puszi
Grétus/ aki már fut:)/és Ancsa.
lovelita 2009.11.19. 09:18:10
Szia Ani! Köszönöm szépen! Igazán jó buli volt, én nagyon élveztem. Számomra hamar véget ért, a buta térdem miatt, de talán jövőre, ha sikerül szerveznem egy ilyet, meg leszel hívva! :)
Puszikálom Gréticicát, vigyázzatok ti is magatokra, velem minden rendben :)
Puszii
Puszikálom Gréticicát, vigyázzatok ti is magatokra, velem minden rendben :)
Puszii
Utolsó kommentek