Hellobello mindenki! :)
A hiányzó napjaim pótlásával kell kezdenem, aztán ígérem, áttérek a jelenre! Tehát folytatom is ahol legutóbb abbahagytam.
Szeptember 10: Fotózás órámon elkezdtünk a gyakorlattal foglalkozni, nem csak az elmélettel. Hál isten, így sokkal izgalmasabb. Először is fekete színű papírból kellett formákat kivágnunk, lehetőleg jó nagy méretben, aztán bementünk a sötét szobába. Itt hívják elő a fényképeket. Ja és hozzátenném, hogy a filmeken minden sokkal egyszerűbbnek tűnik!
A kivágott mintákat egy hatalmas objektív alá tettük, és fényre rettentő érzékeny papírt raktunk alájuk. A nagy objektívvel 3-4 alkalommal vakuzni kellett, majd következett az előhívó eljárás. A sorrend: vegyszer, aztán lemosó folyadék, fixáló, víz és még egyszer víz. Mindegyikben átlagosan 2-3 percig kell mártogatni, így egy képet előhívni 10-15 percbe kerül. Aztán hagyni kell száradni legalább egy teljes napot, és majd csak azután lehet belőle művészi, kiállítható képet csinálni, mint amiket galériákban látni. Az enyémnek négy féle szürke színe van, plusz a fekete és fehér. Szörnyen művészire sikeredett, mert semmit nem ábrázol. =) Egyébként nagyon élvezetes dolog látni, ahogy előjön a kép a folyadék alatt. Képzeljétek, még aláírás is kellett, ceruzával a jobb alsó sarokba, mint a nagyok.
Egyébként nagyon tetszik a kis sötét szobánk. Két ajtón keresztül lehet bejutni, de ezek egymásra merőleges falakon vannak, megakadályozva, hogy fény juthasson be. A külső ajtó felett lámpa van, ami jelzi, ha a belső ajtó nyitva van. Ha világít, nem szabad bemenni. De ha már bejutottál, és becsukod magad után az ajtót, egy teljesen feketére festett pár négyzetméteres folyosón találod magad. Itt van a közvetlenül a sötét szobába nyíló ajtó. Bent tényleg csak piros fények világítanak, elég nehéz megszokni a kinti fény után. (Ez igaz a sötétből világosba menésre is.) Amúgy a belső ajtó felett is van egy lámpa, csak ez piros, ami szintén azt jelzi, hogy a másik ajtó nyitva van-e. Mivel elég nagy csoport vagyunk, elég sűrűn előfordul, hogy a külső ajtó nyitva marad, és a bentiek nem tudnak kijönni. :) Vicces, mert mindig dörömböl valaki.
Egyébként ez volt az első nap, amikor busszal kellett hazamennem, mivel Betty elment Santa Rosába és nem tudott értünk jönni. Így hát életemben először felültem arra a bizonyos nagy sárga buszra, és nagyon is jó volt!! Körülbelül másfél órába telt hazaérni, de ez engem nem zavart, annyira tetszett az egész dolog. Tanulgattam meg nézelődtem, olyan helyeken jártam, ahol azelőtt egyszer sem, szóval nagy élmény volt! És tervezem a következő menetet is. :)
Szeptember 11: Történelemből dolgozatot írtunk, úgy hogy előtte nap, hiába kérdezgettem körbe minden osztálytársamat, senki nem tudott a dolgozatról. (Itt amúgy kvíznek hívják. Mikor először hallottam, akkor azt hittem játszunk majd...) De maxpontos lett, tehát nem aggódom miatta. Az 1600-as évek amerikai kolóniáit kellett felsorolni, meg térképen elhelyezni, nem volt nehéz.
Ezen a napon több tanár is hiányzott a Community suliból, valamilyen kirándulás miatt, így elmaradt a spanyol órám. Ahogy üldögéltem és nagyban unatkoztam, egyszer csak felcsendült egy régi zongora hangja. És olyan gyönyörű dalt játszott rajta valaki, hogy muszáj volt felkelnem és megnéznem. Mikor megláttam, hogy ki az, ledöbbentem. Az a kiscsaj, akinek zöld a haja, akiből tizedik ránézésre se sütött semmilyen értelem, olyan rögtönzött zongora előadást kerekített, hogy csak hallgattunk. Könnyedén, félig csukott szemmel játszott, szinte csak siklottak az ujjai, egyszerűen csodálatos volt az összkép. És akkor rájöttem, hogy nem tudhatom senkiről sem, hogy mire képes, hogy mi van benne, ami megkülönbözteti őt a többi embertől. Mert valami különleges mindenkiben van. Nem szabad előre felvázolni senki jellemét sem, mert folyton csalódni fogok. Így hát azóta ezt a lányt is maximálisan értékelem azért a tehetségéért, hogy bármit képes eljátszani hallás után és még fantasztikusan is csinálja; a többieket pedig örömmel és nyíltsággal fogadom, és remélhetőleg az idő elteltével előbukkannak mindenkiből a rejtett értékek.
Szeptember 12: Körülbelül a fél napot ágyban töltöttem, egyszerűen nem volt se kedvem, se energiám felkelni és tenni valamit. Így hát itt siránkoztam, mint akinek 100 halottja van egyszerre, de hirtelen jött a szikra, hogy megyek a partra. Most rögtön. Az egész család komplett hülyének nézett, amikor aznap először megjelentem (délután 1 órakor), a legnagyobb ködben, hogy én már pedig indulok. Ide elég messze van az a part, ahova igyekeztem, fél órát kellett sétálnom, ott meg üldögéltem a hideg homokban egy jó 2 órát, de komolyan mondom, hogy jól esett. Mindenféle értelemben: lelkileg és fizikailag egyaránt. Amikor már csak én maradtam, elénekelgettem magamban. Tudom, hogy biztos borzasztó volt, és több sirály követett el öngyilkosságot azalatt az időintervallum alatt, de úgy éreztem akkor, hogy a víz elviszi a magyar szót messzire, és talán érzik az otthoniak, hogy rájuk gondolok. Bolondos lélek vagyok, ez biztos.
Este iskolai tánc-est volt, hát mit ne mondjak, nálunk mindenféle buli felülmúlja ezt. Kérdezgették is, hogy hogyan bulizunk Európában, és amikor elmeséltem, akkor mindenki kijelentette, hogy jön hozzánk partizni. Na, most szóljatok hozzá. :)
Szeptember 13: Első esős napon vagyok túl, mit ne mondjak eléggé utálatos. Mintha az eső is sós lenne, a hajam göndörödik, a cipőm lucskos, áhh… inkább a köd.
Szeptember 15: Szólt az igazgatónő, még előző héten, hogy ezen a napon felmérő angol tesztet kell megírnom. Miután teljesen belém fagyasztotta még a vért is (mert én már elképzeltem, hogy mi van akkor ha nem érem el a szintet, akkor irány hazafelé, mint a gyorsvonat), elmondta, hogy ezen a vizsgán nem lehet megbukni. Hát de jó, mindjárt jobban örültem. Na de annak már korántsem, hogy fotózás órámon kellett írni. De, hogy mi nevetséges ez az egész tesztezés itt! Már akkor furcsállottam ezt az egészet, amikor egy kupacba ültünk le mind a hárman (ennyien vizsgáztunk), és nem szólt érte a tanárnő. Aztán az egészet ceruzával kellett kitölteni. Ja és a feladathoz nincs szöveg, azt mindet a tanárnő olvasta fel. Szerintetek hogy lehet úgy értelmezni bármit is, amikor egy mondatot se tudott elolvasni hiba nélkül. Aztán miután végzett, elmondta, hogy a hallás utáni értéssel kezdjük, és ő fogja felolvasni!! Na mondom ez gyönyörű lesz… ki hallott már ilyet? Hát a magnót mire találták ki? Itt már kezdtem parázni… De mikor megláttam a feladatot, onnantól visszajött a pozitív gondolkodás.
Első kérdés: Válaszd ki a három kép körül, hogy melyiken látsz kört. (Tegyük hozzá, hogy az egyiken egy kutya, a másikon egy fa, a harmadikon pedig egy kör volt. Nehéz volt döntenem.) És a további feladatok is ilyen színvonalúak voltak, inkább nem is fecsérlem rájuk a szót. Ha nem kellett volna minden egyes blokk után végighallgatni egy-egy oldal felolvasást, akkor jó egy óra alatt befejeztem volna az egészet, ehelyett a felével végeztünk 90 perc alatt.
Egyébként ez a nap nagyon jelentős számomra, mivel ezen a napon voltam először műkörmösnél!! És csodaszépek lettek, igazán! Mindegyik körmöm tökéletesen domború, szebbeket álmodni se lehetne. Igaz, hogy most már nem zselés, hanem porcelán, de ez a legkevesebb. Most még nem szedettem le a magyar zászlós mintát, mert még mindig tökéletes állapotban van, és addig is mindig hazagondolok, amikor ránézek. :) Köröm mániás barátnőim, nyugodjatok meg! Legközelebb valami nagyon szuper karmokat csináltatok!
Szeptember 16: Teljes lakástakarítást rendeztünk, mert vendégeket várunk mára! Szóljatok hozzá. Egy hónapja vagyok itt, és most takarítottunk először. Háát, volt mit. De áldom a vendégeink lába nyomát is, mert nélkülük kitudja mikor lett volna kipucolva mondjuk a fürdőszoba. Jajj... Mondjuk ez a nagy tisztaságmánia is csak rögtönzött, villámszerű ötlet volt, mert a rendetlenség között csináltunk mindent, fél óra alatt. Nembaj, legalább a látszata megvan. Ez is több mint a semmi..
Egyelőre ennyi mostanra, megpróbálok innentől sűrűbben írni, csak nem sok időm van rá. Remélem, tetszenek a képek, amiket feltöltöttem netre, és ajánlom, hogy értékeljétek őket!! Azokért a rendszámokért a jó híremet kockáztatom, tudniillik már a fél város tudja, hogy „jaa, igen van itt egy magyar lány, aki folyton rendszámokat hajkurászik a főutcán, és amikor talál egyet visít, mint egy ötéves.” De hát ha egyszer olyan szépek…
Legutóbb Fort Braggban jártunk és tankolni kellett. Ülök a kocsiban és egyből kiszúrtam a gyűjteményem eddigi legcsodásabb darabját: Texast. (Már szinte csak a rendszámtáblákat látom az autókból, annyira arra fókuszálok.) Kiugrottam gyorsan, mert láttam, hogy a pasi már éppen indulni készül. Betty pedig keresztben megállt előtte, elzárva a menekülési útvonalát. Én meg bekocogtattam az ablakán, és elmondtam, hogy mit szeretnék. Azt a döbbent-furcsállódó arckifejezést soha nem felejtem el. Pont úgy nézett rám, mint ahogy szabadlábon levő csendes őrültekre szokás. De a beszélgetés végére nagyon tetszett neki ez a hobbim, és mondta, hogy örül neki, hogy én vagyok az első magyar, akivel találkozott! Én pedig annak, hogy ő volt az első texasi! :) Miután elment végig integetett, amíg látott bennünket. Tehát… nem csak fanatikusan gyűjtök, még az országunk imázsát is ápolom! :)
Puszillak benneteket, új olvasóimat pedig szeretettel köszöntöm, írjatok kommentet mit gondoltok az oldalról!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr391389830
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
h.Julcsi 2009.09.18. 16:03:07
your life is a journey;)
Jól hangzik minden amit írsz! Csak így tovább, mindig csekkolom, hogy van e valami újdonság a blogon!
pusza
Jól hangzik minden amit írsz! Csak így tovább, mindig csekkolom, hogy van e valami újdonság a blogon!
pusza
Ibcsi&Zsani 2009.09.19. 21:06:32
Szia CSaj!Nagyon tetszik a blogod.Olyan,mintha egy kicsit mi is ott lennénk.Újra csak dicsérni tudunk,csak így tovább!:) Szuper vagy!Vigyázz,magadra!Sok-sok puszó!
Gre-an 2009.09.24. 22:19:34
Szia Babay:))
Mindig figyelemmel követünk és nagyon változatosan írsz, TETSZIK. Mintha veled lennénk mi is. /Persze lélekben ott vagyunk/.
Sok puszit küldünk, igy tovább.
Grétuska és szülei.
Mindig figyelemmel követünk és nagyon változatosan írsz, TETSZIK. Mintha veled lennénk mi is. /Persze lélekben ott vagyunk/.
Sok puszit küldünk, igy tovább.
Grétuska és szülei.
Utolsó kommentek