Sziasztok!
Ígéretem beváltván ismét írok nektek, hogy mire felébredtek, friss híreket olvashassatok az itteni életemről. :)
Augusztus 27-én megvolt az első Rotary meetingem. Minden héten csütörtökön 12 órakor találkozik a körzetben élő összes tag. Nem kis fenntartással vártam az ebédet, tudván, hogy a helyi klub tele van idősödő, gazdag orvosokkal, bankárokkal, meg más szörnyen okos emberekkel. Ráadásul egyedüli cserediák vagyok a districtben szóval igen izgalmasnak igérkezett. DE! Kellemesen csalódtam.
Ez a kis csapat a világ legkedvesebb emberei közé tartozik, komolyan mondom. Olyan szeretettel és őszinte kíváncsisággal fogadtak; igazán megható volt. Mindenki egyszerre akart üdvözölni és kérdezni pár dolgot rólam, na meg Magyarországról. Szépen sorban mindenkinek kiosztottam egy kézfogást, kedves mosolyt, na meg két puszit. (Azért akadt olyan bácsi, aki visszajött még egyszer, azzal az ürüggyel, hogy ő még nem köszönt.. Szerintem kamuzott az öreg vagy pedig tényleg nem tudta, hogy merre járt 3 perccel azelőtt.)
Mivel ebédre voltunk hivatalosak, ezért egyből fel kellett iratkoznunk valamelyik menüre a felkínáltakból: volt itt cigánypecsenye-szerű hús (sajnos nem az volt..) brokkolis rizzsel; zöldséges tészta (én ezt kértem) illetve volt valami mexikói leves. Amint leadtad a „rendelésedet” már hozták is az asztalodhoz, nagyon igényesen és kedvesen tálaltak mindenkinek.
Mi késtünk egy picit, mert én iskolából jöttem, így hát lemaradtunk a találka elejéről, de megtudtam, hogy minden ilyen meeting kezdetén köszöntik egymást először barátilag, majd formálisan; aztán közösen eléneklik az amerikai himnuszt. A teremben ki van feszítve az amerikai zászló, és a Rotary összes jelképe. Ezekhez éneklik a himnuszt is. Nagyon szívmelengető látvány, hogy ennyire komolyan veszik ezt a munkát.
Az összes szertartás után megkezdődhetett az evés. Az én kajám kevésbé volt ízletes, mondhatni ehetetlen volt számomra –körülbelül 3 falat után letettem a villámat-, de szerintem ellensúlyoztam ezt az elbűvölő mosolyommal, meg hogy mindenkinek válaszoltam mindenféle kérdésre. A legjobban az tetszett, mikor megkérdezte az egyik bácsika, hogy szabad-e már Jugoszláviába utaznunk. Erre nem tudtam mit felelni. De emellett rengetegen meghívatták magukat vacsorára (hamar elterjedt az a hír, hogy tudok főzni), mert mindenki meg akarja ismételni az egyszer életében elfogyasztott gulyást vagy pedig más magyar specialitást is meg akar kóstolni. Fel kell kötnöm a gatyám, úgy érzem.
Miután mindenki befejezte az evést, az elnök felállt és egy hatalmas csengővel csengetett egyet. Hirtelen mindenki elcsendesedett és várta a beszédet. Az elnök pedig engem szólított ki a mikrofonhoz, én meg egyből fel is álltam meglepetésemben, mint egy szófogadó, jólnevelt gyerek, és odajárultam a pódiumra. Nem nagyon tudtam mit mondjak, de még magamat is megleptem azzal, hogy folyt belőlem a szó. Már nem emlékszem, hogy miről beszéltem, de mindenki nagyon megtapsolt és ismét üdvözöltek.
Ezt követően számomra teljesen új program következett: az adománygyűjtés, ami egyáltalán nem a megszokott formában zajlott. Minden héten más vállalja a gyűjtögetést: ez abból áll, hogy egy kis táblát kötnek a nyakadba, amire a titulusod van írva= te vagy a gyűjtő. Ez az illető egy mély réztálat fog, ami egy hosszú rúdra van erősítve, így eléri az összes asztalt. Egy másik ember pedig odaáll a mikrofon elé és kérdéseket tesz fel az összegyűlteknek. A kérdések viszont nem mindennapiak, a saját munkahelyéről, munkájáról és az ezzel bármiben is összefüggő dolgokkal kapcsolatosak. Minden jelenlévő neve kis táblákra van írva és a kérdező mindig találomra választ felelőt a kérdéseihez. Ha nem tudod a választ a kérdésre (ami igen valószínű, tekintve, hogy ezek a kérdések nem éppen közéleti jellegűek. Csak egy példát említve: Mikor telepítettek utoljára fát az öregek otthonának kertjében?), akkor 2 dollárt kell a közösbe tenned. Ha véletlen eltalálod, vagy esetleg tudod a választ, akkor a két oldaladon helyet foglaló két ember fizet 1-1 dollárt. Biztos bevétel! :)
Ez a játék nagyon sok nevetéssel járt, legfőképp az abszurd kérdések miatt, na meg a helyesnek messze nem mondható válaszok miatt. Ráadásul, amikor valakinek kérdést tettek fel, a két szomszéd egyre jobban biztatta a válaszolót a hülyeségre, hogy nehogy nekik kelljen fizetni. Ez volt a találkozó csúcspontja.
Állítólag még van olyan is, ha születésnapod van az 5 dollárodba kerül, ha a férjednek/feleségednek van szülinapja, akkor 3 dollár; ha otthonhagytad a rotary kitűződet 10 dollár, ha elhoztad 5 dollár. És így tovább. Szerintem sokkal könnyebb így kivenni az adott összeget a pénztárcádból, mintha kényszerből tennéd.
Ezt követően egy iszonyatosan hosszú, és számomra elég unalmas beszéd következett. Igen okos dolgokat mondott, aki beszélt, de nagyon nehéz volt koncentrálnom. Teljesen lekötötte a figyelmemet, hogy aznap derűs és napos idő lévén micsoda furcsaság közeledik a víz felett. Már délelőtt felfigyeltem arra, hogy a horizont felett egy sötétszürke csík húzódik. Ez az idő előrehaladtával egyre-egyre nőtt. Míg a meetingen üldögéltem folyton szemmel tartottam a kezdetben vékonyka csíkot, addigra pedig már vastagon gomolygó sávot. Nemsoká kiderült, hogy mi is az valójában: A köd. Amint elérte a partot folyamatosan megszűnt a napfény és látni lehetett amint a köd úszott a levegőben, mintha a szél tejszerű lett volna. Mindeközben pedig sütött a nap és elvileg nyár van. Furcsa a természet, de csodálatos. Különösen itt.
A találkozó végéhez közeledve közzétették a következő heti beosztást: ki lesz a gyűjtő és ki kérdez, ki fog szónokolni, és ki üdvözöl a bejáratnál. Merthogy ilyen is van!
Boldogan mentem ki a teremből, hogy juhééé, végre nem 4kor végzek a suliban, erre kiderült, hogy az utolsó órámra be kell mennem. Így hát kénytelen-kelletlen visszatértem az iskolába.
Egyébként a suli nagyon kimerítő, még csak most vagyok túl az első 4 napon, de máris az otthoni rendszert akarommm!!!!
Remélem mindenki jól van. Puszikállak titeket :)
Holnap paprikás krumplit fogok csinálni, meg megyünk valami zenei fesztiválra, ami itt van a közelben. Szóval lesz témám legközelebb is! :) Olvasgassatok szorgalmasan ezentúl is!
Hiányzik mindenki: a Család minden tagja, Imike, a Barátok, Cherry & Lili , a város, na meg a kaja is. :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lovelita-usa.blog.hu/api/trackback/id/tr91345512
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek